Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

Bevezetés

- a vízrendezés előtti vizforgalmi zavarok közvetlen termőhelyi (természeti) és üzemviteli oka,- az uj, konkrét vízrendezési igény mint termőhelyi és termesztéstechnikai követelmény,- a rendezés utáni különböző hasznosítású területek (utak, szántók, ültetvények stb.) kölcsönhatása mint potenciális üzemi vizforgalmi tényező.

"A vízrendezés mezőgazdasági alapjai" cimü szakmérnöki jegyzet anyagának keretében megkísérlem ezért, részben eredeti dinamikus szántóföldi vízforgalom-vizsgálataink tanulságai, részben az idevágó szakirodalom ismertetései, illetve a talajfizika törvényeinek felhasználásával ok és okozati viszonyt teremteni - ha modellpéldákon is - a természetes vízrendezés igénye, a hasznosítási mód, a termőhelyi a- dottság és a természeti lehetőségek alapján. Nyilvánvaló, hogy a szántóföldi vízrendezés sem lehet más, mint az eredményesebb üzemvitel, a jobb termőképesség és a biztonságosabb termesztés viszonylagos füg- getlenitése olyan véletlenszerű időjárási tényezőtől mint amilyen hazánkban a csapadék.

. KREYBIG szerint, szélsőségekre hajló éghajlati viszonyok között - mint amilyen hazánk termőterületeinek nagyobb részére is jellemző - az egyik legfontosabb termesztési tényező a viz. Nem véletlen tehát, hogy szakirodalmunk: a talaj és a viz, - a talaj és a csapadék - a talaj és az aszály kapcsolatának kérdéseit állandóan napirenden tartja. Termőhelyi vizsgálati adatok, illetve termőhelyi területi szemlélet hiányában a probléma megoldása mégis alig haladt valamit előre. Rendszerint az okozatot mint tényt tekintettük oknak, s a kisérő jelenséget okozatnak. Erre csak egyetlen - az agronómia gyakorlatából származó - példa:

Hazánkban minden mezőgazdasági szakember tudja, hogy a talajban lévő viz evaporációjának csökkentése az aszálykár kivédésének fontos eszköze, de arra már alig gondolunk, - sajnos még dombvidékeinken sem - hogy a csapadékvíz helybentartás még az előbbinél is eredményesebb szárazgazdálkodási mód, hiszen ami nem áztatja be a talajt az a viz el sem párologhat belőle.

A jegyzet anyagát megkíséreltem ezért úgy összeállítani, hogy szerkezetében egymásra épülve ok és okozati viszonyban tárja fel a szántóföldi vízháztartás alapkérdéseit, utaljon egyben a számításba vehető termőhelyi paraméterek értékrendjére, és hagyjon szabad kezet a helyi ismeretek alapján a legcélravezetőbb kombinációk számításba vételére is. Egyben igyekeztem a csoportosításokkal, néhol talán a szükségesnél részletesebb magyarázatokkal megkönnyíteni a felkészülést is a jegyzet anyagából. A végcél mégis csak az, közelebb kerüljön a vízrendezés mint melioráció az agrotechnika, mint hasznosítás igényéhez, illetve az agrotechnikai hasznosítás mint vízháztartás szabályozás és a műszaki létesítmény.

8