Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. A termőhely és összetevői, alapfogalmak és alapelemek

1. A TERMŐHELY ÉS ÖSSZETEVŐI, ALAPFOGALMAK

ÉS ALAPELEMEK

A biológiai körforgás fenntartása, az élettelen anyagok áthasonulá- sa, az elhalt szervesanyagok mineralizáciőja közismerten energiaigé - nyes folyamat. A növényi élet fenntartója a Nap fény- és hőenergiája, amely a világűrön keresztül jut el a föld felszinére, tehát földön kívüli un. kozmikus energiaforrás.

A napfény közvetlen növényélettani tényező. Elindítója és fenntartója a széndioxid asszimilációnak, de a növekedés és a növényi fejlődésben is jelentős szerepet játszik. Közvetett növényélettani hatása sem kisebb jelentőségű. Hiszen a Napból a földfelszínre jutó besugárzás az éghajlat legfontosabb tényezője. A besugárzás évi összege országunk túlnyomó részén 100-110 kcal/cm2 év nagyságú. A termesztett növény- állomány jelenleg a tenyészidőre eső energiamennyiség alig 4-5 %-át képes csak hasznosítani. Ez az alacsorty hatásfok a jövő növényiérmesz- tőjének egyik olyan fejlesztési tartaléka, amely mindenképpen indokolja, hogy a nagyobb termőképességü növények - extra intenzív fajták - környezetigényére már most nagyobb figyelmet fordítsunk.

A föld felszínét boritő növények a napfény energiáját zöld felületükkel, levelükkel hasznosítják. A vegetációhoz szükséges talaj- és léghőmérséklet alakulása szintén a szilárd földkéreg felületi elnyelő, fel- melegedő és visszasugárző képességének függvénye. így alakulnak ki a sajátos termőhelyi körülmények.

1.1. A termőhely és összetevői

A termőhely - általános értelemben - a földfelszín azon része, amelyen a növényzet megél. Szükebb értelemben a termőhely: "... bizonyos növényfaj részére a tenyészeti feltételeket biztosító környezet, illetve termesztési színhely". így ez utóbbi esetben a termőhelyet meghatározott növényre vagy kultúrára vonatkoztatjuk. Összetevői:

a) a terület, - mint a Nap sugárzó energiáját felfogó, részben elnyelő, visszasugárző föld-, illetve lombfelszin;

b) a talaj - mint a szilárd földkéreg legfelső, kb. 120-160 cm-es - elmállott része, amelyben a növényi gyökerek megkapaszkodnak és

9