Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum
5.33 A szérühelyek, majorterületek, telepek vizforgalomviszonyai- nak rendezése már nem szorosan tartozik a szántóföldi használat körében. Amennyiben azonban mégis kapcsolódik hozzá, hogy a mélyebb területeken "kijelölt" major és szérühelyeket időnként az elöntés veszélye fenyegeti. Ekkor sürgős csatornázással kényszerül a gazdaság enyhíteni a bajon. A költséges és nyersanyagigényes major csatornázási munka azonban rendszerint csak mérsékli de nem hárítja el a veszélyt véglegesen azért, mert az okozatot tekintette oknak, s az eredeti okot, a rendszertelen szántóföldi vízviszonyokat figyelmen kívül hagyta. A felsorolt üzemi területek vízforgalmában egyértelműen az elvezetés szükségességét kell kiemelnünk. Különösen majorterületek esetében a jelentős "tető" és szilárd burkolatú terület olyan koncentrált vizterhelést'jelenthet, ami megfelelő elvezető csatornahálózat nélkül időről időre veszélyeztetheti a létesítmények rendeltetésszerű használatát, (pl. istállókba, raktárakba befolyik a viz egy-egy nyári zápor nyomán.) Kivételt képeznek azonban az ideiglenes szárühelyek, melyeknél a szántóföldi használat csak pillanatnyilag szünetel. Ezek ha nem a viz természetes útjába esnek, semmiféle külön vízrendezési igényt nem támasztanak. Egyszerűen valamely szántóföldi tábla szélen jelölünk ki ideiglenes kazalhelyet, vagy prizmaliélyet, s a felhasználás után a terület továbbra is a szántó vizforgalmi rendszerébe tartozik. Megjegyzésként itt újra felhívnám a figyelmet, hogy mivel a szántón a mélyebb rétegek lényegesen szárazabbak, mint az állandó csupasz felületű szérűkön, az előbbin a viznyelés és felszín stabilitás sokkal tovább fennáll, mint az utóbbiaknál. Ezért kedvelt a táblaszélén történő tárolás külterjes üzemeinkben. A mezőgazdasági üzem belső területein a viz elvezetés tehát éppen olyan szükségszerűség, mint az utak esetében. Az állandó telephelyek kijelölésénél ezért különösen kell ügyelni arra, hogy ne csak oda ne folyon idegen viz más területekről, de az elvezetés is megoldható legyen. Ma már egyetlen major, állattenyésztő telep, sőt kisegítő üzem sem ké^ pes vizfeleslegét, - csapadék és üzemi szennyvizét - területén belül elpárologtatni. 5.34 Az üzemi viztárolás és a szennyvíz felhasználás napjaink egyre élesedő problémája. Az előzőekből következik, hogy amennyiben az időszakos csapadékok elfolyó vizét valamilyen természetes vízfolyás befogadni nem képes, ideiglenes tározásukról kell gondoskodni. Az üzemi szennyvízre viszont már fokozottabban áll ez a probléma. S ha összevetjük a szántóföld vízigényével, annak természetes "kielégitetlenségé- vel" természetszerűen adódik a megoldás: a feleslegek tározása és ü- zemen belüli felhasználása irányába. A természetes csapadék helybentartása a szántóföldön, az üzemen belüli vizfeleslegek tározása, s az üzemben felhasznált "ipari viz" hasznosítása egy olyan komplexumnak látszik, amely alapján kialakul a mezőgazdasági üzem természetes vagy belső vizforgalmi egyensúlya mint 74
