Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum
üzemeltetési szükséglet. Az egyensúly fenntartásában a szántóföld mint fogyasztó, s a járulékos területek mint vizfelesleget termelő felületek játszanak szerepet. A kettő helyes egyensúlya: az üzemi vizháztartási komplexum kiegyenlítettségét eredményezheti. 5.35 Az üzemen ki.vüli vizek felhasználásával foglalkozik az öntözés és a majorok vízellátása. Jelenlegi felfogásunk szerint ezek a külső vizforrások akkor gazdaságosak az üzemvitel szempontjából, ha a természetes csapadékok vizét az üzem megfelelően hasznosítja ugyan de a termesztési szinvonal ennél több viz felhasználását is gazdaságossá teszi, esetleg feltétlenül igényli. Ebből következik, hogy öntözés - üzemi vízrendezés nélkül csak egyes részek termőképességét alakíthatja, de az üzem vízforgalma szempontjából más vonatkozásban negativ tényezőként is szerepelhet, (pl. rizstelepek elmocsarasitó hatása stb.) Az el- nyeletés, az elvezetés és a rávezetés tényét ezért egységes komplexumként kell kezelnünk, és agronómiái igényként felvetnünk. Összefoglalás A mezőgazdasági üzem legfőbb területi eleme a szántóföld mint a helyhez kötött növénytermesztés bázisa. A vizrendezésigény megfogalmazásánál ezert a szántóföldi tábla főbb területtipusait tekintjük kiinduló a- lapnak. Az általános alapelv: minden viz leesés helyén való helybentartá- 'sa és beszivárogtatása, más agrotechnikai feladatot jelent lejtős, sik, csökkent termőképességü területeken, de a meliorációs feladatok is módosulnak. Az üzem szántóföldi tábláinak vizrendezettségi értéke "vizbiztonsá- gi" foka rendszerint eltérő. Ha ezt tudatosan igy alakítjuk, akkor agronómiái irányítással, esetleg termelési Uzemág módosítással a leggazdaságosabb termesztés termőhelyi feltételét alakíthatjuk ki. Az üzemen belül nem feledkezhetünk meg azonban a nem szántóföldi hasznosítású területek arányáról, szükségességi arányaikról és eltérő vizforgalmi típusukról. Ezek közé sorozhatjuk a rét legelő területek nagyobb részét, melyek jórészt vizforgalmi okokból kerültek a feltétlen rét-legelő termőhelyi kategóriába. Az erdő területek ezzel szemben áltálában zárt vizforgalmi rendszert képviselnek. Mig a mesterséges telepítésű ültetvények a legkiegyenlítettebb vizrendezésigényü termőhelyek. Egymás vízforgalmát amennyiben zavarják ezek az eltérő hasznosítású termőfelületek, az üzemi vízforgalom viszonylag alacsony szinten szabályozott, illetve alig befolyásolható. Bonyolítja az üzemi vizforgalmi komplexumot, hogy a nagy kiterjedésű mezőgazdasági üzemek területének egy része un. járulékos^haszno- si ásu terület, melynek vizforgalmi igénye és dinamikája az előbbiektől alapvetően különbözik. Mivel ezek a területek is az üzem szerves részei, hatásuk rendezetlen viszonyok között befolyásolja a szántó területek használhatóságát, vizforgalmi kézbentarthatóságát. Ezért szükséges 75
