Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum

A biztonságosan kézben tartható vizforgalmu táblák alatt ma már általában a rendezett drénviszonyu, öntözéses vizpótlásra berendezett termőhelyeket sorolják.

Jó vizforgalmu a természetes csapadékát maradéktalanul hasznosítani (helybentartani és raktározni) képes szántóföld, ami rendezett táblává akkor válik,, ha az idegen vizek terhelési lehetőségét a táblásitás kizárja.

Szántóföldi használatban tartható1, olyan területek is, amelyeknél valamilyen üzemi vagy természeti ok kizárja az előbbi vizforgalmi szint kialakíthatóságát táblán belül. Ilyenek a már tárgyalt sekély termó'rétegti, rossz vizgazdálkodásu, kötött, hideg talajú, esetleg időnként magas ta- lajvizállásu területek

A felesleges felületi vizek elvezetésének igénye egyben a termőképes- ségi érték csökkenésének fokmérője. A szántóföldi használat viszont megköveteli, hogy a befogadó réteg " feltöltődése" után, a transpirációs viz- felvétel kialakulásáig a további csapadékvíz terhelésétől mentesüljön.

A magas talajvizszintü területek (pl. láp) kivételével, a tél végi "felesleg" elvezetésével csökken a szántóterületek "aszályellenállása" és ezért szükséges termésbiztonságuk megteremtéséhez a tenyészidőbeni öntözés (pl. a Tisza II. hatáskörébe eső területek jelentős részén fennáll e kettősség).

Agrotechnikailag megoldhatatlan a befogadó tér nélküli, erősen duzzadó, agyagkolloidban gazdag öntés és réti agyagok tél végi, tavaszi vízforgalmának irányítása vízrendezés nélkül.

Művelési - hasznositási - ágváltozás sok esetben nemcsak célszerű, de gazdaságos megoldást is kínál, ha az üzem szántóföldi komplexitását is figyelembe vesszük. Különösen szikes, kötött réti agyag, vagy rossz vizgazdálkodásu területek rendezését nehezíti, szántóföldi művelését akadályozza, hogy a határozott lejtésirányu hajlatok mindenáron való szántóföldi hasznosításának "erőltetése” útját állja a természetes lefolyásnak. Sok helyen ezek a hajlatok "megosztják" a táblát, vagy éppen a mezei utak "kijelölt" helyei. Gyepes vizvezetőkké való kiképzésük és megfelelő csatlakoztatásuk viszont a mentesített táblák nagyüzemi szántóföldi használatát segíthetnék.

Az időszakosan vizállásos táblák mint szántóföldi hasznosítású területek csak akkor célszerűek, ha viszonylag gyors tavaszi levezetés után még időben feltörhetők és rövid tenyészidejű rendszerint zöldtakarmány növénnyel még gazdaságosan hasznosíthatók. Különben célszerűbb a k«J- turgyep telepítés, ami tavasszal jól birja a viszonylag magas, oxigén- dus (mozgó) vízborítást is, ha levonulása után pangó 2-3 cm-es vizbo- ritásu "pocsolyák" nem képződnek. Természetesen az utóbbi követelménynek csak a rendezett felszinállapotu termőhelyek felelnek meg.

Mindenképpen téves azonban feltételezni, hogy szántóföldi kultúra tűri vagy kisebb károsodással"megussza" a ráfolyást, átfolyást vagy felületi vízborítást. Ne feledjük, hogy a gyökér csak viz-levegő elegyből- 69 -