Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum
növény vetéséig, - növénypárositástől függően; egy héttől tiz hónapig terjedhet a talajelőkészitési idő! Lejtős területek vizrendezésénél, rendszerint a két vegetáció közötti növényborités nélküli, un. "csupasz" felszinállapot a legkritikusabb termőhelyi helyzet mind az agronómiái, mind a meliorációs tervezés szempontjából. Tekintettel arra, hogy a termőképesség fenntartásához nélkülözhetetlen a természetes csapadékvíz "helybentartása'^ mind az agronómiának, mind a meliorációnak egymást kiegészítve kell biztosítani a táblán belüli vízvisszatartást, illetve az egyenletes beázást. A különböző lejtésű szántóföldi táblák csapadékhelybentartó képessége viszont mindig és mindenkor 1. a szántóföldi hasznosítási mód, 2. az agrotechnikai (termesztéstechnika) fegyelem és 3. a szükséges meliorációs eljárások kölcsönhatásának eredménye. E tényezők termőhelyi összetartozását, elválaszthatatlanságát, helyettesi the tétlenségét és felcserélhetetlenségét a "mesterséges"- termőhelyi jelleg - az előző fejezetek okfejtése alapján - feltehetően eléggé alá _ huzza. Sik területek vizrendezésénél csak az a különbség, hogy a termesztéshez szükséges le nem kötött viz látszólagos kártétele nem olyan közvetlen és dinamikus mint a domboldalak tábláinál. A termőképesség csökkenés - a műtrágyázás ellenére - azonban különösen szárazabb nyaru években érezteti hatását az ingadozó termésátlagokban. A szántóföldi táblák általános vizforgalmi követelménye: a csapadék érintkezési helyén való helybentartása és gyors beszivárogtatásának elősegítése. A beszivárogtatás általános, a felületi lecsapolás kivételes szántóföldi követelmény. A meliorációs vízrendezésre szoruló táblák agronómiái szempontból tehát mindaddig nem teljes értékű termőhelyek, amig vízforgalmuk agrotechnikai eljárásokkal kézben nem tartható. A rendezési módot és a kiviteli formát természetesen ebben az esetben is az agronómiái használat determinálja. A csökkent termőképességü területek vizrendezésénél, (művelési ág változásnál stb.) a gazdaságosság és a várható agronómiái érték feltétlen szem előtt tartandó. Nyilvánvaló, hogy a szocialista nagyüzemek jelenlegi területi felépítéséből adódóan nem az azonos termőképességi - vízrendezési - szint, csak a táblán belüli vizforgalmi egyidejűség lehet a követelmény. Ebből adódóan, és a természeti viszonyok célszerűbb kihasználása, a gazdaságosabb és iparszerben "Uzemibb” termesztés termőhelyi bázisa megteremtése érdekében, egy adott üzem területén belül, annak teljes vízrendezése után is lesznek eltérő vizforgalmi szintű, termőhely értékű, agronómiái irányithatóságu szántóföldi táblák, rét, legelő, ültetvény és más területek. Már csak azért sem választható el az agronómiái hasznosítási mód (szint) és a vízrendezési igény.- 68
