Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A táblásítás és az üzemi vízrendezés mint agronómaiai követelmény

pénzbe kerül. így csak akkor lesz gazdaságos az elvezetés, ha a természetes vizterhelés veszélyezteti vagy akadályozza a termelést, (pl. kora tavasszal a beázott feltalaj lassabban melegszik, ez késleltetheti a "kiültetést", rövidül a tenyészidő, csökken vagy romlik a termés értéke stb., viszont kifizetődőbb a későbbi öntözés).

Alapjában véve a talajmüvelés feladata a feltalajnak olyan állapotban tartása, hogy minél több esővizet legyen képes magába fogadni és visszatartani anélkül, hogy a növényzet ennek kárát látná. A lecsapo- lás, területi vízrendezés ezért módszerében kénytelen alkalmazkodni a talá!mUvelés mint agrotechnikai eljárás gépeinek, eszközeinek igényeihez .

Szántőföldön - táblán belül - művelést akadályozó, a. táblát megosztó, részekre szabadaló létesítmény nem építhető.

A nyílt árkos levezetés ezért csak a tábla szegélyek elhatárolására, az ővárkos táblavédelemre, a szomszéd hatás kiküszöbölésére alkalmas eljárás. Táblán belül - különösen határozott lejtésirányu, de csekély lejtőszögü un. sik területeken - jő eredmény érhető el az átjárható mesterséges levezetőkkel, ha vizüket a tábla széli övárkok fel tudják venni és van hova elvezetni. Alföldi szikeseink tél végi vizfeles- legeinek elvezetése - célszerű táblásitással - szinte cSak ezen az utón oldható meg.

A feltöltéses planirozás - mint az időszakos vizlencsék, vagy feltörő talajvizes táblafoltok eltüntetésének módszere rendszerint akkor alkalmazható, ha- a tábla méreteihez képest jelentéktelen területről van szó,- a táblát igen nagy termelési értéket képviselő, a homogenitásra rendkívül kényes növénykultúrával kívánjuk hasznosítani,- a nyesést kedvezőtlen vagy káros altalaj rétegek nem teszik a homogenitás szempontjából kockázatossá.

Miután a planirozásos telkesítés több okból jól gépesített, (pl. homoki gyümölcsösök, öntözőtelepek, térítéses szikjavitás stb.) vízrendezési munkáknál is számításba veendő.

KV ASSAY - írja 1880-ban megjelent vizmütanában:

"Ha áll azon amerikai mondás, hogy - "amit érdemes megtenni, azt érdemes jól is megtenni'^ - akkor határozottan kimondhatjuk, hogy a föld alatti lecsapolásnak úgyszólván egyedül azon neme méltó figyelmünkre, mely az alagcsövezés (Drainage) neve alatt ismert." (63. p.) 13.)

Noha már a rómaiak alkalmazták a föld alatti levezetésnek különféle módjait, mégsem vált korszerűtlenné a szántóföldi vízrendezés ezen gyakorlata napjainkig.

Az alagcsövezés nem csupán egyszerű lecsapolás, hanem mondhatni valóságos talajjavítás. Röviden célszerű megismerkednünk azokkal az előnyökkel, amelyeket az alagcsövezés mint a szántóföldi vízforgalom kézbentartásának mai napig legkorszerűbb eszköze termőhelyi leg rvujt, illetve kialakíthat. A legfőbb előnyök amit az alagcsövezés nyuj.hat:

62