Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A táblásítás és az üzemi vízrendezés mint agronómaiai követelmény
mos haladása az agrotechnikai igény. Magyarázat. A fogásokban (pl. szántás) párhuzamos sávokban (pl. vetés) vagy kapás sorközökben történő agrotechnikai gépi munkák minőségét, termelékenységét jelentős mértékben rontja az összefutó - háromszögű - terület mint befejező munkaelem. Gondatlan munkavégzés esetén - különösen, ha túl széles, beláthatatlan, viszonyithatatlan a munkafogás - még szabályos táblaalaknál is e- lőfordul néha a "kihegyesedés”. Ez a munkaeredmény mindenkor a minőség - homogenitás - rovására megy. Nem párhuzamos oldalú tábláknál wszont ez a hiba nem agrotechnikai gondatlanság, hanem területrendezési eredetű és igy állandó jellegű. Legkedvezőbb a szabályos négyzet és a téglalap alakú tábla mint művelési egység. A rombusz és a romboid alak - bár a fogásokban és a párhuzamos sávokban végzett munkákat nem zavarja - a csigavonalu (karélyos) pl. betakarítási munkáknál csökkenti a gépek hatásfokát. Végül a minimális szántóföldi igényt elégíti ki a trapéz alak két párhuzamos oldalával. Csak ha más megoldási lehetőség nincs, akkor fogadható el a szántóföldi rendezésnél ez a forma! Mindebből az is nyilvánvaló, hogy más táblaalakok - mint rendezési formák - szántóföldi hasznosításnál megvalósításra nem kerülhetnek. Az esetleges háromszögek vagy szabálytalan területelemek hasznosítását más művelési ágba sorolással vagy hasznosítási formával kell megoldani. 4.13 A táblákon belüli egyöntetűség vagy "egyidejűség” agronómiai- lag az előbbiekkel egyenértékű követelmény. Az egyöntetűség vagy a_ művelési egyidejűség nem más, mint az agronómiái igény, hogy a tábla teljes felülete mindig egyidejűleg legyen művelésre kész minden évszakban és termőhelyi helyzetben. A nagyüzemi agrotechnika csak táblákra bontható és valósítható meg. Ezért a növénytermesztési technológiai e- lőirások időben és térben való realizálódásának a művelési egyidejűség kiindulási bázisa. A terület és a táblaalak mellett egyenrangú tényezőként kell kezelni az egyöntetüségi igényt is. Táblásitásnál most csak néhány olyan termőhelyi tényezőt soroljunk fel, amelyek figyelmen kívül hagyása lehetetlenné teheti a szántóföldi tábla egyidejűségének kialakulását. a) A fekvés mint geográfiái tényező sokszor elkerüli figyelmünket a táblásitás fontosabbnak vélt szempontjai mellett. Következménye igy az lehet, hogy különböző "égtáju" felületek kerülhetnek egy táblába. Gyakori táblásLási irány a dombvidéken, hogy a körüljárható területegységeket - esetleg szalagszerü tagolásban - égtáji fekvéstől függetlenül egy táblába rendezik. Az ilyen tábla pl. tavasszal déli-délnyugati felületén jóval előbb és nagyobb tempóban tud melegedni - szikkadni és müvelhetővé válni - mint az észak-északkeleti rész. így a tavaszi mü- velhetősége, vetés és kelés viszonyai, de a vegetáció egész fejlődésmenete Utemeltolódást mutat, ami a tábla egyidejüségi hiányából végső soron a hibás táblásitásból adódik. Külön-külön viszont - esetleg más- 57
