Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. A tábla mint a nagyüzemi termesztés és szántóföldi vízrendezés alapeleme

nyészidő igényes) folyamat. Röviden tekintsük át a tábla - mint homogén termőhelyi elem - azon jellemzőit, amelyek feltevéseink szerint mint tábla értékmérők szóba jöhetnek.

Állandó táftla jellemzőknek kell tekintenünk - célszerű táblásitást feltételezve - mindazokat a természeti tényezőket, amelyek a táblási- tással és szántóföldi használatba vétellel a táblák egymáshoz való természetes termőhelyi viszonyát és adottságait lényegében nem módosították.

a) A talaj tipusa és mechanikai összetétele.

b) A terület fekvése és domborzati jellege.

c) A tájegység éghajlata és időjárás viszonyai úgy tekintendők, mint változatlan termőhelyi elemek, amelyhez alkalmazkodni kényszerül a szántóföldi hasznosítás, maga a táblásitás is. Az egyes táblák igy csak akkor és csak oly mértékben különböznek egymástól, amennyiben kialakításukkor már fennállt köztük termőhelyi különbség. Rendszerint ez a természeti különbség a szántóföldi hasznosítás során is megmarad, s igy mint "állandó" tábla jellemzővel kényszerül a továbbiakban is számolni az agronómiái gyakorlat.

Megjegyzés: az eltérő talajtipusu vagy különböző lejtésű, kitettsé- gü, altalajviz mélységű, termőréteg vastagságú stb. területek táblámat ü^errd meli''’-ác4ós "homogén1 "ác’^ja" sem nem célszerű, sem nem lehetséges. Természetesen éppen igy nem lehet - pl. egy 8-10 ezer hektáros üzem esetleges időjárás különbségeiből a- dódó termőképességi eltéréseit sem kiküszöbölni.

A változó tábla jellemzőket - a természeti viszonyok tükrében - az agronőmiai gyakorlat, a szántóföldi használat alakítja. Miután a gazdaságos termőhelyhasználat a cél, igy természetes, hogy a termőhelya- lakitás nagyobb részt alkalmazkodás, (egyensúlyozás) az állandó természeti erő jobb kihasználása érdekében.

3.3 A tábla termőhelyi értékmérői

Az előző fejezetek alapján egyre természetszerűbb, hogy a szántófölddé alakítás megbontotta termőhelyi egyensúlyt az agronőmiai gyakorlatnak, a táblák termőhelyi egyensulyállapotba tartásnak kell helyreállítani. A mai termesztéstechnikai gyakorlat azonban már nem épülhet csupán arra az empirikus bázisra, amit a megelőző évszázadok tapasztalata a közben Változatlan agrotechnika számára mint "elméletet" kitermelt. Ennél megbizhatóbb értékmérőkre van szükség már a tábla termőképességi értékhatárainak megítélését illetően is. Ha mindehhez azt is figyelembe vesszük, hogy az "állandó" tényezők mint "időjárási elemek” véletlenszerűen módosulnak a tenyészidőben és a különböző évjáratokban, akkor a kérdés teljes bonyolultságában máris előttünk á(l. Ennek ellenére, közvetlen ok és okozati elemzéssel kíséreljük meg levezetni a tábla - mint termőhelyi elem - agronőmiai termőhelyi kapcsolatának komp42