Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. A tábla mint a nagyüzemi termesztés és szántóföldi vízrendezés alapeleme

molnunk kell azzal, hogy a munka folytatása megbontja a tábla egységét, hiszen a munka minősége szemmel láthatóan módosult.

Pl. ilyen esetek, ha őszi mélyszántást a tábla egy részén tavaszi szántással kényszerülünk befejezni. Száraz magágyig történő őszi vetést tartós esőzés szakit meg, s a munka két-háromhetes késéssel tapadó, nedves magágyba történő vetéssel folytatódik stb.

A homogenitás fenntartása, méginkább "visszaállitása" a szántóföldi termesztés során igen komoly szakismeretet, felkészültséget és anyagi ráfordítást igényel. Igaz, a termőképesség ma már műtrágyákkal, direkt módon is korrigálható, de ugyanígy - helytelen alkalmazás esetén - a legközvetlenebb termőképességi heterogenitást is eredményezheti.

Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy a szántóföldi táblák nagyüzemi használhatóságának értéke a kiegyenlítettségük mértéke.

3.2 A tábla mint mesterséges termőhely

A szántóföldi hasznosítás során az üzemi táblák mint mesterséges termőhelyek képezik a természtés munkapadját. Külön-külön önálló növényváltásuk, egyedi agrotechnikájuk, esetleg eltérő területük, más-más fekvésük, térszinti elhelyezkedésük stb. mint különbözőségek szükségessé teszik, hogy önálló termőhelyi elemekként kezeljük e mesterséges területrészeket.

A szántóföldi termesztés általános gyakorlata a növényváltás elvére épül. Ebből következik, hogy minden egyes tábla - függetlenül természetes homogenizáltságátől - mint mesterséges termőhely évjáratonként igen eltérő' termőhelyi képet mutat mind környezetéhez, mind saját előző évi állapotához képest. Talán felesleges külön emlékeztetni, hogy egy búzatáblának pl. tavasztól őszig egészen más a termőhelyi képe, mikroklímája, biológiai,, termőhelyi visszahatása, vízforgalma stb., mint a mellette fekvő, természettől fogva azonos termőképességü, de lucernával vagy cukorrépával hasznosított szomszéd tábláknak. Kérdés, ezek u- tán, a kiegyenlített termőhelyi tájegységet feltételezve, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyek mint tényadatok alkalmasak az egyes táblák pillanatnyi termőhelyi állapotának jellemzésére, célszerű vagy célszerűtlen különbségeik egyértelmű feltárására?

A táblák termőhelyi jellemzése azok agrotechnikai, termőhelyi és üzemviteli szerepének figyelembevételével nyilvánvalóan csak akkor lehet hozzávetőlegesen hasznos és célszerű, ha a meghatározott állapotjelzők a változások főbb tendencia jellegét és lehetőségett éppen úgy kifejezik, mint ahogy körülhatárolják magát az értékrendet is. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a táblaparamétereket különböző nemű és jellegű ráhatások, a termőhelyi folyamatok egymás ráhatásának eredőjeként alakítják és módosítják. Hogyan lehet akkor azt várni, hogy egyetlen érték kifejezi a tábla termőképességi állapotát, an i már maga is időfüggvényes (te- 41