Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
Az evaporáciő viszont közvetlen a felszini nedvességállapot függvénye. Az evaporáció és a transzspiráció mechanizmusából következik: mennél nagyobb ütemben szárit a gyökér, annál gyorsabban csökken a felszínnel érintkező alsóbb talajrétegek telítettsége, igy a vizutánpótló képessége, tehát annál gyorsabban csökken - sőt elhanyagolhatóvá válik - az idő függvényében az evaporáció mint "haszontalan" párolgás. A s zántóföld tenyészidő alatti vízforgalmának a fenti folyamat csupán egy-egy mozaikeleme. Mondhatni úgy is, hogy két beázás közötti vizforgalmi tendenciairánya. Az esővíz, - az időközi csapadékok nyomán - időről időre, a már, "kiszáradt" felületi rétegeken keresztül, azok feltöltése árán újra és újra különböző mélységekig beáztatja a feltalajt; illetve a telítetlen szelvény bizonyos mélységét. így a felszini rétegek minden eső után újra evaporáciős felületté válnak, s ugyanakkor a beázott szelvény ismét tartalmaz a gyökerek számára hasznosítható vizet. Tekintettel arra, hogy a vizfelvétel - hydrolőgiai* de biológiai okokból is - a felszín közeli rétegekből jóval könnyebb, a növény felszívó rendszerének regenerációjával reagál a változott termőhelyi körülményekre. 4 következmény, hogy bár nem szakad meg a mélyebb rétegekbőli vizfelvétel, de amig a felszín közeli rétegek hasznos vízkészlete tart, a transzspirációs vízfogyasztás - olykor luxus mértékben - nagyobbrészt a beázásból pótlódik. (19.) A tenyészidő előrehaladtával, a növényi "regenerációs képesség" természetszerűen csökken. Ez vonatkozik a felszinközeli rétegek eső utáni "gyökérfelujulás" képességére is. Különösen a felső 5-10 cm-es, a talajápoló munkákkal bolygatott határrétegek gyökéren keresztüli vizutánpótló képességét kell a megfelelő értékrendre leszállítanunk. Hiszen a direkt párologtatás sőt mesterséges lazítás (pl. fogasolás) hatására, két eső között talajtípustól függően a holtviz érték alá, egészen a higroszkópossá- gi egyensulyértékig "kiszárad" e takaróréteg. (Hy. és hy. közötti érték!) Gyökér regeneráció - ha a felmelegedési nagyságrendet is figyelembe vesszük (35-45 C°) nehezen indulhat, de felszívó rendszer semmi esetre sem "élhet” e rétegekben. Aratásra, a biológiai tenyészidő végén^ szárazgazdálkodásu szántóinkon az őszi és tavaszi gabonafélék - beleértve az időközi csapadékok gyökérzőnába behatoló (5-10 cm-en túli) vizét is - a vegetációs vízkészletet teljesen kimerítik. A meleg, száraz junius-julius páraéhségét a talaj kimerült vízkészlete pótolni képtelen. A vizoszlopok megszakadnak, az edénynyaláb rendszer további vizfelvételre mind képtelenebbé válik, s ezzel sietteti az érést. Egy mélyen kiszáradt szelvényű talajon, ahol a felszívó rendszer már 1 m alá hatolt, az elöregedő növény csökkent regeneráló képessége mellett az esetleges feltalaj beázások sem képesek már újabb vizfelvételre készíteni a növényt. Ezért is veszélyes az^érés előtti "légköri aszály" a gabonákra és minden előrehaladott fejlődési állapotban lévő vegetációra. Csak a folyamatos vizfeÍvételi lehetőség -mély termőrétegü, jó vizfoghatóságu és feltöltött gyökérzónáju - termőhelyek
