Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. A termőhely és összetevői, alapfogalmak és alapelemek

1.51 A feltörés és termőhelyi hatása. A növénytakaró megsemmisítése - pl. a föld feletti szervrészeinek felégetése - még nem zárja ki a vegetáció felujulását. A sértetlenül maradt gyökérzetből vagy a talajban elfekvő magvakból lehetséges, sőt természetes a gyors regeneráció. A végleges átalakulást a talajréteg intenziv bolygatása: a feltörés inditja el, tartja fenn és változtatja sok esetben visszafordíthatatlan termőhely átalakulási folyamattá, pozitív és negativ értelemben egyaránt.

A feltörés, a talaj felszinközeli rétegeinek bolygatásával, uj termőhelyi elemeket is "beépít" a további termőhelyi folyamatokba. Egyben lehetőséget is ad arra a mezőgazdának, hogy a megbontott, pl. vizfor- galmi egyensulyállapotot, a feltalaj fizikai állapotának okszerű irányításával szabályozza, kézbentartsa, célszerűbben alakítsa, egyéb agronómiái eljárásokkal kiegészítve magát a termőképességet is módosítsa.

A szántófölddé alakítással belép tehát az emberi munka a termőhelyi folyamatok dinamikai rendszerébe. Ezzel átveszi az egyensulyzó szerepet az agrotechnika és uj mesterséges termőhelyet alakit ki a területen, építve a természetes termőképességre.

Uj elemek a szántóföld, mint mesterségesen fenntartott termőhely életében, dinamizmusában és rendszerében röviden a következők.

a) A forgatás mint megismétlődő alapművelet, aminek következtében nemcsak megsemmisül, "gyökerestül" kipusztul a felszint takaró növényzet, de helyet cserélnek egyes talajrétegek is, és ez magát a talajképzés dinamizmusát, fizikai, kémiai és biológiai folyamatait változtatja, alakítja kedvező vagy kedvezőtlen irányba. Kezdetben intenzivebb a tápanyagképződés, de a káros sók felszínre jutása, kedvezőtlen fizikai tulajdonságú mechanikai elemek elkeveredése, kolloid mozgás stb. is lehet a következmény.

Uj elem továbbá a termőhely életében az intenziv forgatás következményeként: a tartósan csupasz talajfelszín. Ilyenkor a talaj ásványi részei közvetlen kontaktusba kerülnek a felszínre ható - időjárási és egyéb - termőhelyi elemekkel. Időről időre eltűnik a felszint boritó, szigetelő, az átmenetet biztositő élő növényi vagy holt avartakaró, és a légőceán felé a határréteg a csupasz felső talajrétegből Képződik. Az agrotechnika sajátos eszközeivel még mindezt a potenciális állapotot kü- lön-külön is módosítja. (Lazítás, tömörítés, felszinalakitás stb.)

b) A rendszeres talajmüvelés. ami a szántóföldi termőhelyi állapot fenntartója, a természetes növényi felujulás elleni harc legősibb, egyben leghatásosabb módszere. Olyan pórustér értékváltozásokat, in- gásokat hoz ugyanis létre az érintett rétegekben, amilyenek természetes viszonyok között nem alakulhattak ki, és igy az ősnövényzet számára elviselhetetlen. (Pl. 0,0-1,7-es Ts értékek.) A talajmunkák nyomán kialakuló "Ts" maximumok és minimumok a felső talajrétegek speciális szántóföldi fizikai állapotváltozását: pórustérfogat értékingását eredményezik. A felszíni rétegek, igy - pl. az időközi csapadékokkal, - a- 17 -