Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. A termőhely és összetevői, alapfogalmak és alapelemek

pességü vegetáció fejlődik ki még akkor is, ha egy minimum határon túl a csapadék mennyiségi érték esetleg nem is igen mutat eltérést. Összeg jellegű érték.

A csapadék - mint szélsőségesen időszakos meteorológiai elem - a talajon keresztül válik tulajdonképpeni termőhely fenntartó elemmé. Értékét és érvényesülését ezért nemcsak az atmoszférikus folyamatok, de a talajfelszini és vizháztartási körülmények is befolyásolják.

A termőtalaj olyan szilárd földkéreg málladék, amelyen és amelyben a növényzet kifejlődhet, megél és termést is hozhat, mert van termékenysége.

1.31 A termékenység alapvető kritériumai:

a) A szabad pórustér a talajszelvény rétegeiben, ami lehetővé teszi a gyökerek behatolását, a gyökérjáratok utjából a talajszemcsék elmozdítását, a szelvény "váz" fizikai átrendeződését, strukturális átalakulását.

b) A folyamatos vízellátás,. amit a gyökerek útjába eső talajpórusokban fellelhető vizcseppek szolgáltatnak. A gyökérzónában - két csapadék között - mindig kell ennyi felvehető akkumlált vizet találni a növénynek jő termőképességü talajban, hogy a transzspirációs vízfelhasználás zavartalanságát - ezzel a növényállomány célszerű növekedés és fejlődés folyamatosságát - az időjárási rendellenességek se akadályozhassák. Természetesen jó vízellátást csak olyan talajtól remélhetünk, ahol az időközi csapadékok rendszeresen beáztatják a szelvényt és nem folynak el a felszínén.

c) A folyamatos tápanyagellátás részben a helyes viz (levegő-arány teremtette lehetőség következménye. A mineralizáció, a növényi tápsók - NO3, K2O, P2O5 - kialakulása, oxidációs folyamat. A gyö- kérzőna levegőzöttsége, oxigénellátásának zavartalansága, igy a talaj- termékenység közvetlen (gyökérlégzés) és közvetett (tápanyagfeltáródás) természeti termőhelyi feltétele.

A termőtalaj létrejöttével megindul a növényfajok versenye, ami végeredményben kialakítja a termőhelyi vegetáció képét, s kirajzolja annak területi kontúrjait, jelezve, hogy az adott "biogeocönózis" - mint termőhelyi komplexus - hol és meddig van természeti egyensúlyban. (Lomblevelű erdő, tűlevelű erdő, cserjés, mező stb.) A vegetáció a természeti adottságok (kozmikus és tellurikus) folyamatos kihasználásával és biológiai alkalmazkodó képességével természeti egyensúlyt alakit ki a termőhelyén. A véletlenszerűen változó termőhelyi hatások, - mint amilyenek az időjárási elemek közül a csapadék, hőmérséklet stb. - hosszabb távon kiegyenlítődnek, s igy egyensúlyzavart a növénytakaróban csak időlegesen okoznak. A kiegyenlítődésben igen nagy szerepe van az öröklött változékonyságnak. (Biogenetikai elem.)

Az idők folyamán kialakult és az éghajlati elemekkel egyensúlyt tartó vegetáció alatt jellegzetes talajtípusok képződnek. Ezek szelvénye eltérő tulajdonságú rétegekből áll, amelyeknek kialakulása jórészt a kli13