Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Nyolcadik fejezet
azután Halomba! Gergelyt otthon találtam, Luca is jött velünk. Már hogyne, ha estig végeznünk kell. Öregszülém jó ebédet főzött, másodjára kivittem magammal az ételt. Úgy megkönnyebbült a lelkem, hogy még tréfálkoztunk is, pedig déltájban apró szemű, hideg eső kezdett permetezni, s a mi földjeinknek bizony nem kell sok, hogy csúszkál- tassa az embert, egykettőre iszamossá válik. Bizony nem végeztünk, no, gondoltam, lesz ahogy lesz, egy napra még itt tartom a fogatot, a többit meglátjuk estére. A testvéreket hazafuvaroztam, de a visszaúton már szorongatott a félsz, egy falás nem ment le a torkomon. Öregszülém végre is megszánt.- Fáradt vagy, fiam. Hajónak látod, megyek egyezkedni én - ajánlotta.- Nem félek - mondtam. - Legfeljebb elhúzódik az átírás. Nem nekünk baj az. Legfeljebb megint lesz min rágódnia a falu népének. Addig nem keresnek mást, míg minket szapulhatnak. Elég régen szolgáltatjuk az okot... hajói meghányom-vetem, négy-öt éve már. Valamennyit még rátehetünk. - Hogy elkomorult az arca, vidámabbra fordítottam a szót: - Nekem se törik be hamarabb a kobakom... s én se gyöngülök el jobban, mint ő. Ezt az egyet elhiheti, öregszülém. Értem ne aggódjon. Remegtem belülről nagyon, még a lábaim is citeráztak, hát keményebben léptem le velük azt a néhány száz métert, amit le kellett lépnem odáig. Nyitva volt a kisajtó, de én a küszöbére sem álltam, úgy dörömböltem rajtá, távolról. Kijött végre. Állt hegyesen, akárcsak én, s a papírjaim a kezében.- Itt van, viheted. Beleegyezem.- Odaírta?- Miért írtam volna? Megmondtam: beleegyezem.- Nem hallok olyan jól, hogy az nekem elég legyen. írja a végére, hogy beleegyezik. írja alá a nevét is - akkor igen. Másképpen Isten megáldja. Mélyet szippantott, nyelte a mérgét erősen.- Most?- Időm engedi. Megvárom. Sarkon fordult, bement. Jó sokáig álldogáltam kint, mire jött. Nyújtotta a paksamétát szó nélkül, elvettem szó nélkül, s újra azt se mondtam, nagykalap. Akármilyen könnyű volt így, nem 295
