Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Harmadik fejezet
hajlott. De már a lakói mások voltak - igen összetartó népség, tudta azt mindenki a környéken. Valahonnan délről származtak el, hogy Macedóniából vagy Szerbiából, talán ők maguk st tudták, de pártolták egymást keményen. Mostanában ugyan, hogy Bácska visszakerült és Szerbia megint kutya Szerbia lett, mint az első világháború alatt, megcsendesedtek, füleltek, vártak: kell-e rettegni vagy se? No, mitőlünk nem kellett. Öreg Guzsván dugta ki fejét a kisajtó nyílásán. Nagydarab, kövér ember volt, az arca piros, szemei közel az orra nyergéhez, sárgán vizslatták a világot, a haja meg egészen deres volt már. Lehetett vagy ötvenéves, ha nem több. Orra jó húsos, de nem hosszú, hanem a száján olyan nedves, dús mosolygás nyílott, hogy még. Azzal a mosollyal ugrott az óriási vaskaput kinyitni.- Álljatok be, Márton öcsém! - így szólította édesapámat. Már én csak a fejem vakartam:- Rokonok vagyunk tán?- Szegről-végről - hagyta rám édesapám. Ebből azután mégse tudtam kiokosodni. Az udvarukba befordulva nagyot néztem: körbeépítették azt úgy, amilyen házat még életemben nem láttam. Egy nagy ház húzódott a kisajtótól hátra hosszan, a végéhez keresztben hozzáragasztva egy rövidebb, jobb felől megint hosszú, egészen a vaskapuig. Hanem ez a jobb oldali már inkább félszer, istálló, takarmánykamra lehetett, de ugyanolyan fehérre meszelt volt az is, mint a másik kettő, inkább az ajtók-ablakok formáztak melléképületet. Alig tudtam lekászálqdni a kocsiról meglepetésemben: kiskirályékhoz kerültünk mi, vagy hová? Guzsván István bátyám azután végigvezetett minket a nagyházon. Akárhogy szédelegtem, megpróbáltam körülnézni alaposan, hogy öregszülémnek beszámolhassak róla, mit láttam. Az első szobában sötét, politúrozott keményfa bútor fénylett, hogy a nap se különben. A két ágy között életnagyságú, fehér Jézus-szíve szobor, előtte térdeplő. A másodikban a szobor helyett márványtetejű mosdószekrény, belésüllyesztve virágos mosdótál vastag porcelánból, mellette óriás kancsó, de pontosan ugyanolyan porcelán az is. A padlókon nem ám rongypokróc, hanem méteres szőnyeg, két szélen két futó csíkkal, az ágyakon meg bordómintás plüssterítő. 103
