Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)

Harmadik fejezet

- Eladni kell jól a terményünket, fiam. Az már igazi művészet, különösen ma. Tudni, hogy mikor, hol érdemes... s menynyiért lehet adni.- Ha még soha nem próbálta - csendesítette apámat, s védelmezett engem édesanyám.- Azért jön velem holnap Bátyára Guzsvánékhoz. Van-e kedved, fiatal gazda, a kereskedéshez?

Nem is tudom, miben reménykedtem én akkor. Hogy mi jutott eszembe. Elképzeltem magam egy fűszerillatú, csöndes kis szatócsboltban - s mindjárt felcsillant a szemem.- Hát lehet azt? - ámuldoztam.- Majd meglátod, hékám. S mit árulnál a legszívesebben?

Bevalljam, ne valljam? De mindannyian olyan mosolygós

várakozással néztek, hogy kiböktem:- Én-e? Fűszereket. Amik olyan jó szagúak...

Nevettek, de nem haraggal.- Te már csak öregszülédre ütöttél, nem miránk - csóválta a fejét édesapám. - Nem mondom, korodhoz képest dolgos vagy nagyon, ezért ezt a bűnöd megbocsátjuk, igaz-e, anyjuk!

Ha ő anyjukolta édesanyámat, bizonyos, hogy jókedve volt.

Csak én ültem ott, mint akinek semmi baja, csak a torka véres, mert mivel kereskedhetek én? Alig tudtam figyelni rá, de azután fölütöttem a fejem.- A jó kereskedő sokszor megforgatja a pénzt... gyorsan vásárol, jó árut, magakelletőt, hogy azt minél gyorsabban eladja, s a pénzen újabb árut vegyen. De mi, fiam, csak a magunk termelte portékával kereskedhetünk, azt kell ügyesen eladni. Ha meg romlik a pénz, mint ahogyan most romlik, visszatartani azt, amit magunk föl nem élünk.- Vagy cserélni - vágtam öregszülém felé a szememmel. De ő csak intett, hogy ne áruljam el.

Édesapám megörült:- Ládd-e, nem is nehéz tudomány ez!

Másnap aztán elvitt Guzsván István bátyámékhoz, döcögtünk a kocsival vagy tíz kilométert, mire odaértünk. Mindegy volt az, nagyon hideg se volt, no meg ahhoz a kocsikázáshoz nem kellett benzin, a lovak így is, úgy is ettek, ha eljött az etetés ideje. Levegőztek legalább egy jót velünk együtt.

Bátya is olyasmi falu volt, mint a mienk, olyan görbe a főutcája, mint a kilencvenesztendős öregasszony, derékban meg102