Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
helyeken a termelési feladatok mennyiségi és minőségi növekedését nem követték a megfelelő szintű gazdasági intézkedések, és ezért itt gyakran fordultak elő visszaélések, de helyenként sérelmet szenvedett a társadalmi tulajdon védelme is. A nagy termelékenységű gépek és eszközök munkába állítása lehetővé tette a vízépítőipari termejés volumenének rohamos emelését, de az ehhez szükséges személyi feltételek — a jól felkészült műszaki- és pénzügyi szakemberek — kezdetben sok helyen hiányoztak. A kezdeti nehézségek áthidalása érdekében a vízügyi igazgatóságok siettek a társulatok segítségére: számos, az állami vízügyi szolgálatban nagy gyakorlatot szerzett műszaki és pénzügyi szakembert bocsátottak a társulatok rendelkezésére. De a társulatok is figyelemreméltó erőfeszítéseket tettek az e téren jelentkező gondok megoldására. Tervszerű káderfejlesztési programok keretében kiterjedten alkalmazták a tanulmányi szerződések és ösztöndíjak rendszerét, számos szolgálati lakást építettek a fiatal szakemberek letelepítése céljából. A tudatos, célratörő munka rövidesen meghozta gyümölcsét: az 1971-ben indult IV. ötéves népgazdasági terv időszakára már lényegében mindenütt kialakultak a ma is általános és megfelelő szervezeti keretek és munkafeltételek. Az összességében egészségesen, tervszerűen fejlődő társulati mozgalom a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek kihasználására számos szép példát mutatott. Mégis fel kellett figyelni a még erőteljesebb kibontakozást, az eredményesebb fejlődést gátló körülményekre és fogyatékosságokra. Ezek sorából elsőként a túlzott központosítást, a társulati demokrácia megfelelő érvényrejutásának és a tagság kezdeményező készségének hiányát kell kiemelni. A fejlődés hozta nehézségek elhárításának útján fontos lépést tettek előre a társulatok, amikor sorra éltek a társulati jogszabályok által nyújtott lehetőséggel, és egymás után hozták létre a különböző célú együttműködési szervezeteket. Ezek az ún. együttműködési csoportok több társulat összefogásának eredményeként az olyan közös feladatok megoldására alakultak, melyek így célszerűbben, gazdaságosabban voltak megvalósíthatók. Ilyenek a műszaki- és belső ellenőri teendők, a jogi képviselet és szaktanácsadás ... stb. Az önálló gazdálkodásra, a felesleges kötöttségek feloldására való törekvés vezetett a társulatok saját műszaki tervezői és kivitelezői szervezetének kialakításához, később a gépesítés színvonalának emeléséhez is. A vízgazdálkodás fejlődésének hatékony útját nyitotta meg a gazdaságirányítás rendszerének reformja, mely hatást gyakorolt az állami vízügyi szervezetre és a társulatokra egyaránt. Ennek egyik leginkább szembetűnő jele, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968 tavaszán törvényerejű rendelettel államtitkári tisztséget létesít, majd határozatával az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) — eddig Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) — vezetőjét államtitkárrá nevezi ki. A magas szintű rendelkezés híven tükrözi a vízgazdálkodás eddigi eredményeinek és fokozódó jelentőségének társadalmi elismerését, egyben újabb erőfeszítésekre sarkallja és kötelezi a vízügyi szolgálat egészét, és ennek részeként a társulatokat is. A gazdaságirányítás reformja hatást gyakorol a társulatok szervezeti- és ügyviteli rendjére, a taggyűlés és a választott tisztségviselők önállóságának továbbfejlesztésére, de egyben növeli a vezetők hatáskörét és felelősségét is. Ebben az időszakban jönnek létre a társulatoknál az első igazgató-főmérnöki munkakörök, melyek egy magasabb szintű szervezeti forma kialakulásának jelei. Szélesedik a társulatok működésében a szaktanácsadói szolgálat. E tevékenység először a vízhasznosítási — ezen belül különösen az öntözési —, később az általános vízgazdálkodási, majd talajvédelmi és talajerőgazdálkodási feladatokra terjed ki. A társulatok önállóságának továbbfejlesztése, a társulati demokrácia növelése irányába hat az OVH elnökének 33/1969 (V. É. 26.) sz. 68
