Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
ezentúl nem Ingyen közerővel, hanem 8,— Ft napszámmal fizetett jobbágyokkal kívánták a munkát folytatni. A munkák előmozdítására és ellenőrzésére életrehívott választmányt megbízták időszakos jelentések tételével. A Fekete-víz rendezésének előkészítése 1846. május 11-én a Feketevíz Lecsapoló Társulat választmánya Pécsett tartott ülésén elhangzott, hogy a megkezdett munkáknak kevés sikere volt, az uradalmak nem rendelkeztek szabályos, a Társulat által elfogadott lecsapolási tervvel! Kiderült azonban, hogy a vízügyi munkákban mindig is élenjáró siklósi uradalomnak volt egy átfogó, a Fekete-víz egész rendszerére kiterjedő, műszakilag megalapozott terve, ezért olyan határozat született, hogy ezt a többi uradalom földmérője is nézze át, és erről észrevételeit tegye meg. (A tervet egyébként — saját munkáival kapcsolatban — a Vajszlói Uradalom a Cs. Kir. Országos Építési Főigazgatósághoz jóváhagyásra felterjesztette, ahol azt elfogadták.) 1846 júliusában az érdekelt uradalmak mérnökeit összehívták Siklósra, és miután egészen Somogy megye határáig helyszíni szemlét tartottak, a siklósi tervet némi módosítással végrehajtásra alkalmasnak találták. Több hónapos halogatás után 1846 októberében ült össze a még tavasszal létrehozott megyei választmány (ellenőrző bizottság), amely határozatot hozott arról, hogy a siklósi uradalom által elkészített, a megyei főmérnök által módosított rendezési tervnek megfelelően kell minden földbirtokon folytatni a csatornázást és a lecsapolást. Megállapították azt is, hogy a Fekete-víz legkritikusabb, teljesen rendezetlen része Szaporcától a Drávába ömlésig tartó szakasz. A mai Pécsi-víz vonalán érkező vizek ekkor még jórészt Szaporca alatt folytak közvetlenül a Dráva felé. Mivel ennek rendbehozása nélkül sem a környező községeket nem lehet megszabadítani az árvizek veszedelmétől, sem a felsőbb szakaszok szabályozása nem lehet eredményes, azért úgy határoztak, hogy ezt a torkolati szakaszt, amely a siklósi uradalom területére esett, a felek közös költségére fogják rendezni. A csatorna többi részét mindegyik uradalom a saját területén köteles kiásni. Amennyiben ezt nem teszi meg, és ezáltal a csatlakozó mederszakaszok hatékonyságát csökkenti, úgy az 1840. évi X. törvénycikk 7. §-a értelmében a munkákat közköltségen elvégzik, de a költségeket behajtják a mulasztó uradalmon. A szabályozási terv és a szintezés költségeit a földjeiken ásandó csatornaszakaszok hosszának arányában az érdekeltek közösen viselik. Akárcsak 1842-ben, most is tilosnak mondják ki a főmedren való malomépítést, és bármiféle olyan építmény elhelyezését, ami a víz lefolyását gátolná. Nem volt olyan határozott már a kérés a meglevő malmok elbontására mint korábban, 1842-ben, ugyanis a vajszlói uradalom arra csak kártérítés fejében lett volna hajlandó. A Fekete-vízrendszer általános rendezési terve A terv készítője — Neumann Antal siklósi uradalmi mérnök — két célt tűzött ki, amelyet a vízrendezéssel el kell érni: — alkalmassá tenni a hegy és dombvidékről érkező vízfolyások medrét az árvizek levezetésére, — a berkek lecsapolása, kiszárítása kisebb árkokkal. Ez a feladat-meghatározás, a vízrendezéssel szemben támasztott igények egyértel32
