Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
mű és alapvetően helyes megjelölése egy olyan terv elkészítéséhez vezetett, amelynek végrehajtása a Fekete-vízrendszer mai képének kialakulását eredményezte. Mit is tartalmazott ez a terv? A terv szerint az egyesült Fekete-víz Szaporca alatti, a páli rév melletti torkolatáig tartó szakaszát változatlan nyomvonalon továbbra is meg kell hagyni, mivel a tapasztalatok szerint azt a Dráva nem iszapolja be. A medret itt teljes hosszában ki kell tisztítani, beleértve a tüskök kihúzását is. A Dráva visszaduzzasztása miatt, illetve a Fekete-vizen levonuló árvíz kiöntésének megakadályozására pedig két oldalt töltések építését irányozták elő. A terv szerint Szaporcánál egyesül a vízrendszer két főága. Az északi főcsatorna, vagy másnéven a Fekete-víz baranyai ága (a mai Pécsi-víznek a torkolat és a Bükkösdi árapasztó csatorna betorkollása közötti szakasza) a Pécsi-víz és a Bükkösdi-víz levezetésére, míg a déli főcsatorna, vagy másnéven a Fekete-víz somogyi ága (a mai Fekete-víz) az Almás és Gyöngyösök befogadására szolgál. A főcsatornák nyomvonalát úgy határozták meg, hogy azok a legmélyebb részeket: a körcsönyei, monosokori, bogádi, sámodi, cuni és szentmártoni lapályokat elkerülje. Ugyanúgy kerülték költségkímélés miatt a nagyobb halmok átvágását is. A minimum 7 láb (2,1 m) mélyre ásott csatornák nyomvonalát több szakaszon a már korábban épített csatornák nyomvonalára helyezték. Ahol lehetett, az uradalmak közötti határra, vagy annak közelébe kerültek a csatornák. A csatornák szükséges keresztszelvényeinek meghatározása érdekében vízhozamméréseket is végeztek. Ennek alapján pl. a Baranyai ágat 400 köbláb (11,2 m:i/sec) vízhozam levezetésére méretezték, amelyet egy 3,6 m fenékszélességű 9,6 m felső szélességű, 2,1 m mély meder képes elvezetni a tervezett fenékesés mellett. Az 1 :1,5-es rézsűhajlás meghatározásánál a talajadottságokat márfigyelembe vették. A terv szerint ez a meder a „közepes vizeket” vezeti el, míg az ennél nagyobb vizek levezetésére a mederből kikerülő földből kétoldali töltésépítést irányoztak elő. Tartalmazta még a terv a főcsatornákhoz csatlakozóan az Almás patak rendezését a torkolattól a dencsházai malomig, a Gyöngyösmelléki-víz (a mai Egyesült Gyöngyös) 5 km-es szakaszának és a Bükkösdi-víz (a mai Bükkösdi árapasztó) teljes hosszának kiépítését is. A Pécsi-vizet külön terv szerint szándékozták szabályozni, amely magában foglalja a Velényig terjedő szakaszt a malmok szükséges rendezésével együtt. A két főcsatorna által elkerült körcsönyei, monosokori, bogádi és sámodi lapályokon kisebb szárító csatornákat szándékoztak ásni, összesen 27 000 fm (!) hosszban a főcsatornákhoz csatlakoztatva ezeket. Ennek keretében a Körcsönye-, a Denci-, az Ókor-, a Kónica- és a Bogádi szárító csatornák nyomvonalán irányoztak elő mederkiépítést. A tervbe vett munkák tehát: Egyesült Fekete-víz Fekete-viz baranyai ága Bükkösdi-víz Fekete-víz somogyi ága Almás patak Gyöngyösmelléki víz Lecsapoló csatornák összesen: 11 400 fm 16 600 fm 12 000 fm 27 800 fm 6 500 fm 5 200 fm 27 000 fm 106 500 fm 33
