Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
Gyöngyös—Márcadói ág II. ütem 55 900 m3 1450 m/Ft Pettend—Nagydobszai árok I. ütem 91 700 m3 1320 m/Ft Gyöngyös főág I. ütem 67 000 m3 875 m/Ft Az üzemi vízrendezési munkák közül külön figyelmet érdemelnek a következők: Zádori vízrendezés II. ütem 141 000 m3 2250 m/Ft Darányi vízrendezés II. ütem 51 500 m3 948 m/Ft Teklafalu községben vízrendezés 118 800 m3 1568 m/Ft Hóból községben vízrendezés 198 600 m3 3085 m/Ft Sellyéi Tsz vízrendezése II. ütem 100 300 m3 2091 m/Ft Az 1971-ben elvégzett 1 378 000 m3 földmunka az előző évihez képest némileg csökkent, ellenben a beton-munkák jelentősen emelkedtek. Az év során 203 db különböző rendeltésű műtárgyat építettek, melyhez 2377 m3 betont használtak fel. Ez a körülmény önmagában is mutatja, hogy a vízgazdálkodási feladatok jellege fokozatosan eltolódott a munkaigényesebb, komplex feladatok irányába. A tagok és érdekeltek körét a Társulat a távlati fejlesztési tervben ismételten felmérte, és területi adataikat pontosította. Az itt rögzítettek szerint 1971 elején az érdekeltségi terület és annak szektoronkénti megoszlása az alábbi: 52 termelőszövetkezet 6 állami gazdaság 3 erdőgazdaság 50 egyéb gazdálkodó szerv összesen: 229 870 kh 39 511 kh 25 706 kh 21 997 kh 317 084 kh Rövidesen azonban kisebb jelentőségű területi rendezés vált szükségessé a szomszédos társulatok között annak érdekében, hogy egy-egy termelőszövetkezet lehetőleg csak egy vízgazdálkodási társulatnak legyen tagja. A rendezés eredményeként 1972-től a kadarkúti „Szabadság” Termelőszövetkezet területeit más társulatokhoz csatolták, így a Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat érdekeltségi területe 311 513 kh-ra csökkent. Az 1972. év kiemelkedő eseménye volt a Dráván levonult nagy árhullám kártételei ellen folytatott védekezés. Az 1965, majd 1966. évi árvízszinteket — melyek akkor rekord-magasságúak voltak — az 1972. évi árhullám szintje a folyó teljes hosszán meghaladta. A társulati nyárigát — rendeltetésénél fogva — nem alkalmas az ilyen rendkívüli árvizek pusztításának kivédésére, mégis ezen a védvonalon folytatott árvízvédekezési munkák igen nagy jelentőséggel bírtak. Egyrészt időt biztosítottak a fő védelmi vonalak megerősítésére és a veszélyeztetett területek kiürítésére, másrészt késleltették a második vonal, — az árvízvédelmi fővédvonal — terhelésének bekövetkezését, ezáltal fokozták annak védőképességét. Ezért indokolt eredményesnek minősíteni a nyárigát védelmi munkáit annak ellenére, hogy végülis nem sikerült megakadályozni a víz betörését a nyárigát és az árvízvédelmi fővonal által közrefogott területre. A Társulat dolgozói és gépei kezdetben a nyárigáton védekeztek, majd annak feladása után a második vonalon folytatták minden eddigitfelülmúló küzdelmüketazár- víz pusztításai ellen. A 90 napig tartó erőfeszítést siker koronázta: az árvízvédelmi fővonalnál sikerült megállítani az árt. Ebben jelentős szerep jutott a Társulat dolgozóinak is, akik valamennyien részt vállaltak a természet ellen folytatott küzdelemben. A károk azonban így is jelentősek voltak. A társulati nyárigát súlyosan megrongálódott. 128
