Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
kelynyi szélességű, aranyosan irizáló sáv húzódik, amely különösen az ívási időszakban feltűnő. Úszói szürkék, enyhén sárga árnyalattal. A mell-, has- és a farok alatti úszó töve vörhenyes, ami a nász idején az egész úszóra kiterjed. ELTERJEDÉS Megtalálható Európa nagyobb részén (hiányzik az Alpoktól és a Pireneusoktól délre, valamint Dániából, a Skandináv-félszigetről és a Brit-szigetekről), továbbá a Szovjetunió közép-ázsiai területeinek északi felén. Ezen az elterjedési területen belül a halbiológusok a törzsalakon kívül 11 alfaját is leírták (Berg 1948/49*; Lelek 1980*). BIOLÓGIA A lassú folyású szakaszokat kedveli, de inkább a folyók felső régióinak hala. A pisztráng szinttáj alsó részén jelenik meg és a márna szinttáj aljáig fordul elő. Kerüli azonban a gyorsabb, nagyobb esésű és a növényzettel sűrűn benőtt helyeket. A dévér szinttájon előfordulása szórványos, állóvízben — rokonaitól eltérően — csak kivételesen telepedik meg. Kavicsos vagy homokos aljzatú helyeken nagyobb csapatokban keresi táplálékát. A szél vizekbe ritkán merészkedik, inkább a parttól távoli zátonyok környékén tartózkodik. A többi küszfélé- től eltérően nem felszini hal, inkább a fenék közelében jár. Az igényeinek megfelelő tiszta vizekben hazánkban is általánosan elterjedt, de hálóba vagy horogra ritkán kerül. Egyes szerzők — így Balon (1967a)* — szerint a Duna és a Tisza főmedrében is megtalálható. A sujtásos küsz táplálékának összetétele igen változatos. A vizsgálatok szerint (Gyurkó, Nagy és Wilhelm 1967; Skóra 1972) a különböző gerinctelen szervezetek (rovarlárvák, férgek, csigák és kisebb mennyiségű zooplankton) mellett jelentős a növényi anyagok, algák, magasabb rendű növények maradványainak részaránya. A kutatási eredmények nem támasztják alá azt a szakirodalomban néhol megtalálható állítást, mely szerint a sujtásos küsz kifejezetten planktonevő lenne. A gerinctelenek és az alsóbb rendű növények részaránya Skóra (1972) vizsgálatai szerint a San- folyóban 62 és 29%, a Dunajecben pedig 60 és 34% volt. Az állati szervezetek közül az apróbb árvaszúnyog-lárva formák voltak a legjelentősebbek. Az emésztőtraktusban rovarszárnyakat is talált, ami alátámasztja, hogy a sujtásos küsz a vízre hulló rovarokat is fogyasztja. Ivarérettségüket a hímek két-, a nőstények hároméves korukban érik el. Az ívási időszak a víz felmelegedésétől függően május-június hónapokban van. Csapatosan, több részletben ívik, sodrá- sos szakaszokon. Az ívási aljzattal kapcsolatban a szakirodalom véleménye megoszló. Úgy tűnik, mind a homokos, mind a köves aljzat megfelelő ívóhelynek bizonyulhat, ha igényeinek megfelelő. Balon (1967a)* szerint egy-egy nőstény 4000— 8000 ikrát érlel. Egyébként ívásának pontos lefolyását, az ikrák keléséhez szükséges napfok értéket nem ismerjük. A sujtásos küsz növekedésével kapcsolatos külföldi adatok az alábbiak: Testhossz (cm) Életévek száma Erdélyi folyók (Gyurkó 1972)* Két dél-lengyel folyó átlaga (Skóra 1972) 1 2,63 4,8 2 5,45 6,4 3 7,28 7,9 4 8,28 8,7 5 9,08 9,6 6 10,08 10,4 7 11,0 8 12,2 9 12,9 Maximálisan 13—15 cm-es testhosszt érhet el, de a 13 cm-nél nagyobb példányok ritkák. HASZNOSÍTÁS Ahol nagyobb számban él, ragadozók táplálékát képezheti. Közvetlen gazdasági jelentősége sehol sincs. Fogását Magyarországon jelenleg természetvédelmi jogszabály tiltja. 80
