Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
Nagyobb folyóvizekben a növendékek nyáron a partközeiben — többek között a szennyvízbefo- lyóknál — keresik táplálékukat, a felnőtt domoly- kók leshelyét viszont már nehezebb megtalálni. Horgászatának legszebb módja a műcsalis legyezés vagy pergetés. Műléggyel hegyipatakokon, villan- tóval a nagyobbacska folyókon érhető el szép eredmény. Villantózásra a nyári hónapok a legalkalmasabbak. Óvatos horgászattal, apró körömvillantóval még a halban szegénynek ítélt folyókban is szép füzérre való domolykó lehet az eredmény. Nyár vége felé a kisebb domolykók is mélyebbre húzódnak. Ilyenkor nagyon jól foghatók gilisztával csalizott, finom fenekező készséggel. Úszós horgászata leginkább az akadós terepen használatos. Húsa laza szerkezetű, erősen szálkás, csak megfelelően elkészítve élvezhető. A VASKOS CSABAK Leuciscus souffia agassizi Cuv. et Val. Egyéb neve: Agassiz-csabak. LEÍRÁS Teste megnyúlt, áramvonalas, oldalról csak enyhén lapított. Feje viszonylag nagy. Hátvonala kevésbé ívelt, mint a többi Leuciscus nembe tartozó halfajé. Szája félig alsó állású, orra kissé előrenyúlik. Hasúszójának kezdete pontosan a hátúszó kezdete alatt található. A farok alatti úszó szegélye enyhén homorú. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonal mentén 54—59, tehát több, mint rokonainál, a nyúldomolykónál és a domoly- kónál. Az oldalvonal fölötti pikkelysorok száma (9—10) is több, mint az említett két fajnál. Háta sötétszürke, acélkék árnyalattal. A test oldala ezüstös, középen (az oldalvonal fölött) egy jellegzetes szürke hosszanti sávval, amely az orrtól a farokúszó tövéig húzódik. E sáv a nászruhás hímeknél lilás színű. A has felé öblösödő oldalvonal narancssárga. A hát- és a farokúszó szürke, tövük sárgás. A többi úszó narancssárga. Különösen március-májusban ragyognak e színek, s avatják a vaskos csabakot vizeink egyik legmutatósabb halává. ELTERJEDÉS Előfordulási területét a Rajna és a Duna vízrendszere alkotja. Hazánkban a Felső-Tiszából és annak néhány mellékfolyójából ismeretes. A Drávából, a Körösökből és a Marosból csak a határainkon kívüli, felső szakaszokról írták le. A faj törzsalakja (L. s. souffia) a Földközitengerbe ömlő franciaországi folyók vízrendszerében, a L. s. muticellus alfaj pedig Észak- és Közép- Olaszország folyóiban él. BIOLÓGIA A folyók felső szakaszán, tiszta, oxigénben gazdag vízben él. Mivel hazánkban kevés az igényeinek megfelelő vízterület, az eddiginél alaposabb rau- nisztikai munkától sem várhatjuk elterjedési térképének bővülését. Nászköntöse már a tavasz elején kialakul, de az ívási időszakot a külföldi szerzők más-más időre teszik; valószínűleg inkább csak feltételezik a nász69 28. ábra: A vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi) [Gyurkó 1972* nyomán]
