Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
Európa déli részéről több alfaját is leírták, ezek a L. c. albus (Közép-Olaszország, Dalmácia, Albánia), a L. c. cabeda (Dél-Franciaország, Észak- Olaszország), a L. c. macedonicus (Sztruma, Mari- ca és Meszta folyók), a L. c. pyrenaicus (Spanyol- ország) és a L. c. vardarensis (Macedónia keleti része, Vardar-folyó). BIOLÓGIA A domolykó hegyipatakjaink pisztráng szinttáján a legjelentősebb, leggyakoribb előfordulású pontyféle, de megtaláljuk nagyobb folyóinkban is. Fontos szerepet játszik a hegyvidéki víztározók halállományában. Bár szereti a tiszta, magas oxigéntartalmú vizet, jól alkalmazkodik a mostohább körülményekhez, így a vízszennyezésekhez is. Ivarérettségét 3—4 éves korban éri el. A tejesek gyakran már 2 év után ivarérettek. A tejesek oldalvonala körül és feje alatt apró, fehér nászkiütések jelennek meg az ívási időszak közeledtével. Május-június hónapokban rakja le ikráit a patakok sekélyebb vizű kiöntéseiben. Jászfalusi (1944) szerint hosszú teleket követően augusztusig is elhúzódhat a domolykó ívása. Az 1,5 mm-es átmérőjű ikrák rendkívül ragadósak, általában növényzethez, ritkábban a kövekhez tapadnak. Az ikraszám (abszolút termékenység) a testnagyságtól függően 20—100 ezer lehet. A nagyobb, ivarérett domolykók magányos életmódot folytatnak és hosszú ideig ragaszkodnak egy-egy kiválasztott leshelyhez. Csak az ívási időszakban hagyják el revierjüket, a hidak pillérét vagy a vízbe nyúló ágak árnyékát. A növendékek viszont kisebb csapatokba verődve vándorolnak. Rendkívül falánk, igazi mindenevő halfaj. A ragadozókhoz hasonlóan, kismértékben télen is táplálkozik. Étlapján növények, különböző lárvák, férgek, rákok és vízi, valamint szárazföldi rovarok, halak és békák szerepelnek. A fiatal domolykók fő tápláléka növényi eredetű, elsősorban különböző algafajokból áll. Különösen a hegyipatakokban vadásznak szívesen a vízre hulló vagy a víz felett repdeső rovarokra. Nagyobb folyók esetében e csemege már nem olyan bőséges, halunk különösen a meleg nyári hónapokban a fenék faunájából tartja fenn magát. A tapasztalatok erősen cáfolják azt a korábban elterjedt nézetet, mely szerint a domolykó idősebb korában ragadozó életmódra tér át. Számos tudományos közlemény is beszámol arról, hogy a domolykó valamennyi évjáratának táplálkozásában fontos szerepet játszanak a növényi anyagok. Tény, hogy növekedésével párhuzamosan egyre több és több halat fogyaszt, de a felnőtt domolykó is mindenevő. Táplálkozásából ugyan eltűnnek az algafajok, de a gerinctelen állatok mellett továbbra is megtalálhatók a vízbe hulló magok és gyümölcsök. Télen a domolykó a mélyebb szakaszokon csapatostul tartózkodik, de ilyenkor is vesz fel táplálékot. A domolykó táplálkozása nagymértékben képes alkalmazkodni az adott élőhely nyújtotta lehetőségekhez. Mivel a táplálékban szegény hegyipatakoktól kezdve egészen a gazdag víztározókig megtalálható, növekedési ütemét általánosságban nehéz jellemezni. Ennek megfelelően kell értékelni a Jászfalusi (1944) által közölt adatokat, amelyek szerint a domolykó az egymást követő életévekben 7—10, 18—20, 27—30, 36—40, majd az ötödik évben 50 cm-es testhosszt ér el. Hosszú életű halfaj, akár 12—14 éves kort is megérhet. Különösen kedvező körülmények között — elsősorban Kelet-Európábán — a 6—8 kg-os testtömeget is eléri. Nálunk a 3 kg-nál nagyobb példányok már ritkának számítanak. A hazánkban nyilvántartott eddig legnagyobb domolykó 6250 g tömegű volt (Duna Gönyünél, 1987). HASZNOSÍTÁS Közvetlen halászati jelentősége csekély, a folyóvízi halászzsákmányban csak kis mennyiségben fordul elő. Főhalként sehol sem szerepel a fogásokban, annál is inkább, mivel a hagyományos halászeszközökkel a nagyobb példányok csak véletlenszerűen zsákmányolhatok. Fogásának legjobb, egyedüli hatékony módszere az elektromos halászat. Állományának ritkítása legfeljebb a pisztrángos vizekben indokolt. A fiatal domolykók gyakran válnak a pisztrángfélék prédájává, a fordítottja ennek már ritkább. A nagyobb domolykók ragado- zása sem annyira a nemeshal állományra, inkább a silányabb fajokra, a fürge csellére, botos kölönté- re, kövi csíkra irányul. Sokkal komolyabb kárt okozhat a rendkívül dinamikus szaporodású do- molykóállomány, mint táplálékkonkurens. Előfordulhat, hogy egy-egy vízterületről teljesen kiszorítják az értékesebb pisztrángokat. Általában elmondható, hogy a pisztrángtelepítéseket megelőzően célszerű megvizsgálni az adott vízterület domolykóállományának nagyságát. Egyike vizeink legjobb sporthalainak. Nem védekezése teszi azzá, sokkal inkább rendkívül óvatos természete, amely komoly feladat elé állítja a horgászokat. A kisebb, 100—200 g-os, csoportosan portyázó domolykók megfelelő időjárás esetén viszonylag könnyen megfoghatók, de a nagyobb, magányos példányok nehezen csalhatok horogra. 68
