Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
csapatokban jár, de a megfigyelések szerint az öregebb példányok — az ívási időszak kivételével — magányos életmódot folytatnak. A nyúldomolykó kedveli a növényzettől mentes, homokos vagy kavicsos aljzatú vízszakaszokat. Harmadik-negyedik életévében válik ivaréretté, ívóhelye általában egész évi tartózkodási helyének közelében van, nászát nem előzi meg hosszú vándorlás. Az ívási időszak márciustól-májusig tart, a pontos időpont meghatározása azonban komoly nehézségekbe ütközik. A halbiológusok többsége szerint valamennyi pontyfélénél korábban rakja le ikráit. Ugyanakkor Balon (1967a)* szerint az Ora- vai víztározóban júniusra is áthúzódhat a nyúldo- molykók násza. Iwaszkiewicz (1970) Lengyelország alföldi jellegű folyóiban — egymáshoz közeli területeken — különböző időpontokban, 10—24,8 °C közötti vízhőmérsékletnél figyelte meg a nyúl- domolykók ívását. Ebből kiindulva feltételezi, hogy az ívási időszakot nem az ívóhelyek vízhőmérséklete határozza meg. Tipikus ívóhelyét a kavicsos-köves területek képezik. Iwaszkiewicz (1970) megfigyelései szerint rendkívül jól alkalmazkodik más jellegű ívóaljzathoz is, így vízinövényekre, forrásmoha szőnyegre és a vízparti fűzgyökerekre is lerakja ikráit. Kereszteződhet a küsszel és a domolykóval. Testnagyságától függően a nőstény néhány ezer, tehát viszonylag kis számú ikrát érlel. Az ikraszemek sárgás színűek és 1,5—2 mm-es átmérőjűek. A nyúldomolykó ivadékának fejlődéséről, táplálékáról nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az nem sokban térhet el a domolykóétól. A kifejlett példányok táplálékának összetétele is a domolykó- éhoz hasonló. Tehát mindenevő halfaj, amely előszeretettel fogyaszt növényi táplálékot is. Leginkább kedvelt csemegéi a víz felett lebegő rovarok és különböző rovarlárvák. Gyurkó (1972)* szerint a nyúldomolykó táplálékát tavasszal növényi anyagok és halikra alkotják. Lassan növekedve ér el 20 cm-es nagyságot. A 30 cm-es, 40 dkg körüli példányok már ritkaságnak számítanak. HASZNOSÍTÁS Apró termete, lassú növekedése következtében ragadozók alkalmi táplálékát képezheti, egyébként halászati szempontból nem jelentős halfaj. Ikrapusztításával, esetleges táplálékkonkurenciájával károssá is válhat a pisztrángos vizekben. Horgászata a domolykóéhoz hasonlóan történhet, leginkább apró műléggyel érhető el jó eredmény. A könnyű úszós készség nem mindenütt eredményes. Óvatos, nehezen becserkészhető halfaj. Csalihalnak a csukázáshoz alkalmas. Húsminősége nagyon silány. ízetlen, száraz, erősen szálkás húsa miatt a nyúldomolykót nemigen fogyasztják. A DOMOLYKÓ Leuciscus cephalus L. Egyéb nevei: balind, dönti, domojka, domorkó, domoskó, egérfogó, fehér hal, fejérkeszeg, fejes dontolykó, fejes hal, fejes ponty, jác, jász(!), jászkeszeg, jászponty, jáz, kelény, kerling, lógya, nagyfejű hal, nagyfejű keszeg, sütő, száp, télén, telény, tomolykó, tömpekeszeg, törő. (12. színes ábra) LEÍRÁS Teste hengeres, oldalról csak enyhén lapított. Feje viszonylag nagy, a homlokrész széles. Csúcsba nyíló vagy kissé felső állású szája nagy, szeglete túl van a szem első szélénél húzott merőlegesen. A hátúszó szegélye egyenes vagy kissé domború, ami a nyúldomolykóhoz hasonlítva a legfeltűnőbb megkülönböztető bélyeg. A farokúszó kevésbé mélyen bemetszett, mint a Leuciscus nem többi tagjáé. Pikkelyei nagyok, az oldalvonal pikkelyeinek száma általában 44—46. A pikkelyek sötéten szegélyezettek. Háta feketés vagy barnászöld, az oldalak vízterületenként változóan ezüstös vagy aranyos csillo- gásúak. A hasúszók és a farok alatti úszó vörösek, a többi úszó sötétszürke. A fiatal példányoknál valamennyi úszó szürkés színű. ELTERJEDÉS Elterjedési köre Európára és Kis-Ázsiára korlátozódik. Hiányzik Olaszország és Görögország déli részéről, Portugáliából, Írországból, Dániából, Nagy-Britannia és a Skandináv-félsziget északi részéről. Előfordulásának keleti határát a Volga, a Don és az Urál folyók képezik. 67
