Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
területeket kedveli, a fogassüllő táplálékában csak alkalomszerűen szerepel. Élénk színű úszói és kis termete akváriumi tartásra is igen alkalmassá teszi. Nagyobb, tiszta vizű akváriumban, ahol a növényzet közt egy szép tisztást alakítunk ki, rendkívül dekoratív lehet a vörösszárnyú keszegek 6—8 példányból álló csapata. A NYÚLDOMOLYKÓ Leuciscus leuciscus L. Egyéb neve nincs. (A domolykó népies neveinek többsége e halra is használatos volt, mert a két fajt nem különböztették meg.) (11. színes ábra) LEÍRÁS Megnyúlt, karcsú testű halfaj, melyet nagyon könnyű összetéveszteni rokonaival, különösen azok ivadékkorban levő példányaival. Testalkatáról általánosságban elmondható, hogy kevésbé vaskos, mint a nagyobb termetű domolykóé, ami a fejre különösen vonatkozik. Testmagassága a 27. ábra: A domolykó (a) és a nyúldomolykó (b) farok alatti úszója [Berinkey 1966* nyomán] hosszhoz viszonyítva mindig kisebb, mint a jászé. A szája kicsiny, enyhén alsó állású. Faroknyele viszonylag hosszú és karcsú. Üszői fontos támpontokat szolgáltatnak ahhoz, hogy megkülönböztessük a domolykótól. A nyúldomolykó farokúszója mélyen, élesen bemetszett. A farok alatti úszó szegélye homorú, míg a do- molykónál domború vonalú, amit jól szemléltet a 27. ábra. Hasonló — bár kevésbé feltűnő — különbséget mutat a két halfaj hátúszójának szegélye is. Pikkelyei a domolykóénál kisebbek, számuk az oldalvonal mentén 49—53. Háta feketés, egész teste egyébként ezüstös színű, egyes vízterületeken aranyos csillogásé, hasa fehér. Farok alatti és hasúszójának töve sárgás-vöröses árnyalatú, a többi úszó szürke. ELTERJEDÉS Európa jelentős részén közönséges, gyakori halfaj. Hiányzik Skóciából, Észak-írországból, Norvégia északi részéből, a dél-európai félszigetekről. Keletebbre hiányzik a Krím-félszigetről és a Kaukázusból. Szibériában viszont megtaláljuk egészen az Amur vízrendszeréig. Elterjedési területén a halbiológusok a törzsalakon kívül három alfaját különböztetik meg. Ázsiai előfordulású a kirgiz nyúldomolykó (L. I. kirgiso- rum) és a szibériai nyúldomolykó (L. I. baica- lensis), mely utóbbi fontos szerepet játszik az ottani halászok zsákmányában (Nikolszkij 1950)*. A harmadik alfajt, a L. leuciscus burdigalensist Franciaország déli részén, a Rhone, Garonne és az Adour folyók vidékén találjuk meg. BIOLÓGIA Patakokban és kisebb folyókban a pisztráng szinttájtól lefelé, egészen a lassú alföldi jellegű vizekig megtaláljuk, de állóvizekben ritkán alakul ki állománya (még leginkább a víztározókban). Kisebb 66
