Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
26. ábra: A bodorka (felül) és a vörösszárnyú keszeg (alul) gyors megkülönböztetése [Oeser 1974 nyomán] ELTERJEDÉS Európában széles körben elterjedt, csak Skóciából, Izlandról, Norvégiából, Svéd- és Finnország északi részéről, az Ibériai-félszigetről, Dél-Olaszország- ból és Dél-Görögországból hiányzik. Ázsiában megtaláljuk a Boszporusz mentén, a Kaukázusban és keletebbre az Aral-tó vidékéig. Önálló alfaja él a Balkán-félszigeten az Ohridi- tóban (S. e. ohridanus), valamint Észak- és Közép- Olaszországban, az Adriai-tengerbe ömlő jugoszláviai és albániai folyók vízrendszerében (S. e. scardafa). BIOLÓGIA Észak-Európában legnagyobb számban az úgynevezett csukás-compós tavakban, hazánkban a növényzettel erősen benőtt holtágakban él. Szemben a bodorkával, kerüli még az enyhébb sodrású vízterületeket is. Kisebb csapatokban él egy-egy megszokott helyen, a sűrű vízinövényzet tisztásain. Ezeket a helyeket csak akkor hagyja el, amikor a telelésre vagy az ivásra nagyobb csapatokba verődik. ívási időszaka május-június. Ilyenkor a vörösszárnyú keszeg csapatok a közös ívóhelyen más halfajok közé is keveredhetnek. Ennek következménye, hogy viszonylag gyakoriak a közelebbi és távolabbi rokon halfajokkal alkotott hibridek. Ezek a hibridek tovább nehezítik a vizek „fehérhal” állományának fajmeghatározását. Ha az időjárás megfelelő, gyakran előfordul, hogy a két-hároméves korban ivarérett vörösszárnyú keszegek már április folyamán megkezdik nászukat. Az ívási vízhőmérséklet tekintetében megoszlik a különböző szerzők véleménye. Berinkey (1966)* szerint 15—18 °C-on, Nikolszku (1950)* szerint 20—22 °C-on történik e halfaj ívása. Az ikrák keléséhez Nikolszku (1950)* és Balon (1967a)* véleménye szerint 20—22 °C-on három napra van szükség. Az ikrák pirosas színűek, átmérőjük 1,5 mm, számuk 100—200 ezer között változik. A kikelt apró vörösszárnyú keszegek körülbelül három napig — szikzacskójuk felszívódásáig — a növényeken függenek. Első táplálékukat a legfinomabb zooplankton és algák képezik. Fejlődésük során fokozatosan térnek át a magasabb rendű növényzet fogyasztására. Ez az áttérési időszak körülbelül két évig tart, a már kifejlett vörösszárnyú keszegek táplálékában döntő jelentőségűek a víz alatti növényzet lágyabb hajtásai. Egyes szerzők szerint a vörösszárnyú keszeg teljesen növényevő. Általános mégis az a vélemény, hogy különösen az őszi és a téli időszakban halunk nagy mennyiségben fogyaszt állati eredetű táplálékot is. Ennek összetételében a legfontosabbak a planktonikus szervezetek, valamint a vízre hulló rovarok. Erre utal a vörösszárnyú keszeg szájának felső állása is. A nagyobb példányok elkapják a közelükbe merészkedő halivadékot. Ez a hajlam erősebben jelentkezik, mint a többi keszegfélénél. Hosszú életű, de viszonylag kistermetű halfaj. A 30—35 cm-es, fél kiló körüli példányok már nagynak számítanak. Kivételesen 1 kg-os vörösszárnyú keszegek is előkerülhetnek. Növekedési üteméről — sajnos — hazai adatokkal nem rendelkezünk. Némi tájékoztatást adnak viszont Balon (1967a)* szlovákiai adatai; szerinte a vörösszárnyú keszeg egyes életéveiben a következő testhosszt éri el: 4, 7, 9, 11, 13, 16, 18, majd a nyolcadik évben 21 cm. HASZNOSÍTÁS Halászat fő tárgyát Közép-Európában sehol sem képezi. Rendszerint a bodorkával együtt — csak éppen kisebb számban — fogják és attól meg sem különböztetik. Nagyobb mennyiségben a Szovjetunió déli részén szerepel a halászzsákmányban. Horgászata — rendkívül óvatos halról lévén szó — egészen könnyű úszós felszereléssel, apró horoggal történhet. Csalinak egészen vékony giliszta és tésztafélék használatosak. Különösen hajnalban és este kap jól. Helyenként legyező horgászatával is szép eredményt lehet elérni. A vörösszárnyú keszeg húsminősége nagyon gyenge. Az iszapos vizekből származó példányok húsa sokszor szinte élvezhetetlen. A szálkák száma is nagyon magas. Gazdasági jelentőségét az adja, hogy viszonylag lassú növekedési üteme következtében jó táplálékbázist biztosít a ragadozó halfajoknak, mindenekelőtt a csukának. Mivel a növényzettel benőtt víz5 65
