Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
25. ábra: Az amur lárvája és korai ivadékfejlődésének jellegzetes fázisai Aliev nyomán [Antalfi és Tőig 1972 könyvéből átvéve] maximális tömeget érhet el. A hazánkban eddig ismert legnagyobb, 28,3 kg-os példányt 1976-ban a tatabányai hőerőmű hűtőtavából fogták. HASZNOSÍTÁS Az amur egyike a világ gazdasági szempontból legfontosabb édesvízi halainak. Jelentőségét akkor ismerték fel, amikor a VII—IX. században a kínai tógazdaságok bevezették a halfajok ideális kombinációján alapuló polikulturás haltermelést. Ehhez képest viszonylag későn, csak az utóbbi évtizedekben tudatosult világszerte a halászati szakemberekben, hogy az amur — növényfogyasztása, gyors növekedése és jó húsminősége következtében — rendkívül sokoldalúan hasznosítható. Kínában a tógazdaságok népesítéséhez szükséges ivadék döntő részét még ma is természetes vizekből gyűjtik, de már terjedőben van a mesterséges szaporítás. A kínai szaporítás lényege a betonmedencében végzett ívatás, majd az abból származó ikra mesterséges keltetése. Másutt — így hazánkban is — hormonális indukció, fejés és mesterséges termékenyítés útján jutnak a keltetésre alkalmas ikrához. Egy rövid (1 hónapos) előnevelési időszakot leszámítva, az ivadék előállítása a ponttyal és busafélékkel együtt történik. Tógazdasági haltermelésünket az amur — és vele együtt a busafélék — telepítése alapvetően megváltoztatta. A polikultúra széles körű elterjedése olcsón tette lehetővé az eddiginél sokkal magasabb hozamok elérését. Tökéletessé válhat ily módon a halastavak táplálékkészletének kihasználása. Az amur szerepe különösen nagy a polikultúra bevezetésének első éveiben, mikor mintegy előkészíti a tavat a planktonfogyasztó busák és a ponty sűrűbb népesítéséhez. Ebből következik, hogy tógazdasági termelését mindenekelőtt a rendelkezésre álló természetes táplálék mennyisége korlátozza. Antalfi és Tölg (1972) szerint a tógazdaságban nevelt amur optimális tömege az egymást követő években 20—60, 400—800 és 1000—2000 g. Sajnos a tógazdasági gyakorlatban ritkán sikerül elérni ezeket az értékeket, ami elsősorban azt bizonyítja, hogy nem könnyű feladat az amur megfelelő részarányát meghatározni egy adott tó kihelyezési halfaj-szerkezetében. A túlnépesítés következtében az amur táplálékigényét a pontynak kijuttatott takarmányból igyekszik kielégíteni. Az ebből eredő problémákat megelőzendő, tógazdasági agronómusaink talán túlságosan is óvatossá váltak, ezzel magyarázható, hogy a 80-as években folyamatosan csökkent e halfaj évente előállított mennyisége. 1985- ben az ország tógazdaságai már csak 313 tonna étkezési amurt termeltek, amely a teljes étkezési-hal- termelés kb. 2%-a. Valamelyest nagyobb az amur részaránya a növendék (2 nyaras) hal termelésében, de a csökkenő tendencia itt is tapasztalható annak ellenére, hogy e termék természetes vízi és csatornatisztítási kihelyezésekhez is jól értékesíthető. A kedvezőtlen tendencia megfordítása csak a tógazdasági kihelyezések optimalizálásától, esetleg szárazföldi növényekkel történő takarmányozás bevezetésétől várható. Ez utóbbi téren néhány gazdaságban már elértek eredményeket, de szélesebb körben elterjeszthető, gazdaságos technológiával még nem rendelkezünk. A témával kapcsolatos eddigi hazai kutatások (Hancz és Woynárovich 1983) csak az egynyaras amur takarmányozásával foglalkoztak, bizonyítva, hogy van létjogosultsága a szárazföldi növények amurral történő feletetésének. Természetes vízi halászatunkban az amurnak jelenleg a holtágak halhozamának fokozásában, intenzívebb gazdálkodási feltételeinek kialakításában van a legnagyobb szerepe. Az intenzíven hasznosított holtágakból és viztározókból az 1981 —1985- ös időszakban évente átlagosan 70 tonna amurt halásztak le, de a termelés csökkenése itt is megfigyelhető. Nagyobb természetes vizeink közül a Balatonban nincs jelentős amurállomány, oda e halfaj csak az évente nagy mennyiségben telepített ponty közé keveredve kerül, így mindössze évi 0,5—1,1 tonnányi mennyiség kerül a halászok hálójába. A Dunából és külterjesen hasznosított holtágaiból 63
