Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
ELTERJEDÉS Elterjedési területe Európa és Szibéria. Földrészünkön hiányzik Norvégia északi részéről, Izland- ról, a Pireneusi- és az Appennini-félszigetről, valamint a Balkán-félsziget délnyugati részéről. A múlt század végén betelepítették Írország vizeibe. E széles elterjedési területen számos alfaját írták le a változékony morfológiai jellemzők alapján. Újabb álláspont szerint (pl. Holcik és Hensel 1972)* az alfajok közötti eltérések csekélyek és a faj egységesnek tekinthető, eltekintve egyes tengerparti területeken a vándorló formától (R. rutilus morpha migratorius). (E forma gyors növekedésű és a Szovjetunióban nagy gazdasági jelentőségű.) BIOLÓGIA Élőhelyét illetően a kevésbé válogatós fajok közé tartozik. Megtaláljuk mind folyó-, mind állóvizeinkben, sőt gyomhalként szinte valamennyi tógazdaságunkban is. Folyóvizekben egészen a pisztráng szinttájig megtalálja a bodorka életfeltételeit. 23. ábra: A bodorka lárva- és korai ivadékfejlődése [Koblickaja 1981* könyvéből átvéve] 1. 6,2 mm-es lárva [Krüzsanovszkij 1949*nyomán]; 2. 7,9 mm-es zsenge ivadék; 3. 15,1 mm-es ivadék [Diszler 1953 nyomán]; 4. 18 mm-es ivadék [Lange 1961 nyomán] Szereti a viszonylag mélyebb vizű, de csendesebb folyószakaszokat, a nagyobb sodrást kerüli. A keményebb aljzatot és a ritkásabb növényzetet is előnyben részesíti. Az állóvizek közül kedveli a nem túlságosan benőtt vagy eliszaposodott holtágakat és tavakat. A nagyobb tavakban a parti zónát népesítik be a bodorkacsapatok. Az ivadék viszonylag nagy, a fejlettebb bodorkák már kisebb csoportokban keresik táplálékukat. A csapatok ragaszkodnak megszokott élőhelyükhöz, nagyobb vándorlásra csak a telelés, illetve az ívás előtt vállalkoznak. A bodorka 3—4 éves korában éri el ivarérettségét. ívóhelyül sűrűbb, víz alatti növényszőnyeget vagy az áradások során elöntött szárazföldi növényzetet keresnek fel a bodorkacsapatok. Nálunk április-májusban ívik, 10—17 °C vízhőmérsékleten. Úgy tűnik, hogy a hőmérsékleti értéknél sokkal fontosabb annak állandósulása. Flirtelen lehűléskor a bodorkák megszakítják nászukat. Gyakran előfordul, hogy ikráit a fogassüllő természetes vagy mesterséges fészkére rakja, közvetlenül e ragadozó ívását követően. Nem számít ritkaságnak a többi pontyfélével közös ívóhely, melynek következménye a hibridek gyakori előfordulása. Az 1—1,5 mm-es átmérőjű, erősen ragadós ikrák száma testtömeg-kilogrammonként 100—150 ezer. A növényekhez erősen tapadó ikra fejlődéséhez szükséges időtartamról a szakirodalom még azonos hőmérséklet mellett is rendkívül eltérő adatokat közöl. A kikelő lárvák 7,7 mm-es nagyságúak. Táplálkozásukat már életük második napján — a szikzacskó felszívódása előtt — megkezdik. Ilyenkor kerekesférgek (Rotatoria) képezik a menüt. A negyedik napon jelennek meg a bodorkalárvák étrendjében a kerekesférgek mellett a különböző naupliuszok (Balon 1955). A második életévig elsősorban planktonevő bodorka táplálékában később megjelennek a rovarlárvák, a puhatestűek és a magasabb rendű növényzet hajtásai. A rovarlárvák közül különösen fontosak az árvaszúnyog — (Chironomidae), kérész- (Emphemeroptera) és a tegzes lárvák (Tri- choptera). A puhatestűek közül —elsősorban a 15 cm-nél nagyobb példányok esetében — a vándorkagyló (Dreissena) egyik fő tápláléka. Az élőbevonaton tanyázó apróbb csigákat (Bythinia, Valva- ta) is szívesen fogyasztja. A növényi táplálék (hínárfélék hajtásai, békalencsék) kisebb jelentőségű a bodorkánál, mint a vörösszárnyú keszegnél. Alkalomszerűen kisebb halakat is elfogyaszt. Általában elmondható, hogy a bodorka vizeink lassú növekedésű halfajai sorába tartozik. Pontos hazai adatok még nem állnak rendelkezésre erre vonatkozóan. Leggyakrabban negyedkilós tömeget, 25 cm-es testhosszt ér el, a nagyobb, 1 kg körüli példányok már nagyon ritkák. A külföldi irodalom szerint a maximális testhossz 50 cm, a legnagyobb testtömeg pedig 2 kg lehet. 58
