Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
PONTYFELEK CSALADJA Cyprinidae A pontyfélék alkotják a világ fajokban leggazdagabb halcsaládját. Több, mint 1500 képviselőjük népesíti be a trópusi, mérsékelt égövi és részben a sarkkörön túli édesvizeket is. Természetes előfordulási területüket Ázsia, Afrika (Madagaszkár kivételével), Európa és Észak-Amerika alkotta. A fajok száma Délkelet-Ázsiában a legnagyobb. Napjainkban, az ember telepítő munkájának eredményeként, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új- Zélandon is megtalálhatók a család tagjai. A tipikus pontyfélék teste oldalról lapított, viszonylag magas. A testet cikloid pikkelyek borítják. A legtöbb pontyfélére a nyíltvízi (pelágikus) életmódnak leginkább megfelelő színezet jellemző: a hát sötét, az oldalak ezüstös csillogásúak, a has fehéres színű. A kisebb trópusi vizekben élő fajok ezzel szemben rendkívül színpompásak. A mérsékelt égövi fajok egy részének hímjeire a színes nászruha jellemző. A száj állása változó, mutatva a család tagjainak alkalmazkodását a legkülönbözőbb táplálékszerzési lehetőségekhez. A száj körül a fajok egy részénél bajuszszálakat találunk, ezek száma — egy távolkeleti nem kivételével — 2 párnál több nem lehet. A szájüregben nincsenek fogak. Ezzel szemben — a ponty alakúak rendjébe tartozó többi halcsaládhoz hasonlóan — nagyon fontos szerepet játszanak táplálkozásukban a garatfogak. E fogak 1—3 sorban helyezkednek el a garatcsonton, és a velük szemben lévő rágólappal együttműködve végzik a táplálék durva őrlését. A garatfogak elhelyezkedése, száma <2. táblázat) és alakja fontos rendszertani bélyeg, melynek segítségével még a ragadozók erősen emésztett gyomortartalmában is jól megállapítható az elfogyasztott pontyféle faji hovatartozása (Vásárhelyi 1956). A fejlődéstörténeti munkák (pl. Vladykov 1934) általában a több sorban elhelyezkedő garatfogakat tartják az ősibb bélyegnek. Tipikusan édesvízi halak, csak néhány fajukkal lehet találkozni félig sós vízben (elsősorban a Szovjetunió déli tengereiben és a Balti-tenger folyóöbleiben). A folyóvizek legfelső szakaszára — a pisztráng-szinttájra — csak néhány kistermetű pontyféle hatol fel. A család tagjainak táplálékspektruma rendkívül széles. Az egyes táplálékféleségekhez való alkalmazkodást jól mutatja a bélcsatorna hosszúsága. Legrövidebb bélcsatornája a néhány ragadozó fajnak, leghosszabb a növényi planktont vagy magasabb rendű növényeket fogyasztó pontyféléknek van. Mivel eredetileg melegvizi halfajok, ívásuk a mérsékelt égövi vizekben tavaszra vagy a nyár elejére esik. Általában nagyszámú, gyorsan fejlődő ikrát raknak. Mindössze néhány ikragondozó faj ismeretes, amelyek közül a kurta baing és a kínai razbóra hazánkban is előfordul. Természetes előfordulási körzetükben — a magas hegyvidékek kivételével — általában a pontyfé22. ábra: A garatfogak elhelyezkedése a garatíven: egy sorban (dévérkeszeg), két sorban (garda), három sorban (márna) [Berinkey 1966* nyomán] 54
