Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
lék uralják az édesvizek halfaunáját. Éppen ezért közvetett és közvetlen gazdasági jelentőségük egyaránt nagy. Észak-Amerika kivételével mindenütt 2. TÁBLÁZAT A pontyfélék garatfogainak száma Halfaj Egy garatíven számolt fogsorok A fogak száma soronként (a gyakoribb variánsokkal) bal oldali jobb oldali g a r a t í v e n Bodorka 1 6 5 (5) Leánykoncér 1 5 6 Gyöngyös koncér 1 6 5 Amur 2 2,5 4,2 (2,4) (5,2) 0,4) Vörösszárnyú 2 3,5 5,3 keszeg (2,5) (5,2) Nyúldomolykó 2 2,5 5,2 (3,5) (5,3) Domolykó 2 2,5 5,2 Vaskos csabak 2 2,5 4,2 (5,2) Jász 2 3,5 5,3 (4,5) Fürge cselle 2 2,5 4,2 (2,4) (5,2) Balin 2 3,5 5,3 Kurta baing 2 1,5 4,1 (2,5) (5,1) (4,2) Küsz 2 2,5 5,2 (2,4) (5,1) Sujtásos küsz 2 2,5 5,2 (4,2) Állas küsz 2 2,5 (5,2) Karika keszeg 2 2,5 5,2 (3,5) (5,3) Dévérkeszeg 1 5 5 (6) (6) Lapos keszeg 1 5 5 Bagolykeszeg 1 5 5 Szilvaorrú keszeg 1 5 5 Garda 2 2,5 5,2 Compó 1 5 4 (4) (5) Paduc 1 6 6 (7) (7) Márna 3 2,3,5 5,3,2 Petényi-márna 3 2,3,5 5,3,2 Fenékjáró küllő 2 3,5 5,3 (2,5) (5,2) (2,4) Halványfoltú küllő 2 3,5 5,3 (2,5) (5,2) Felpillantó küllő 2 3,5 5,3 Homoki küllő 2 3,5 5,3 (2,5) (5.2) Kínai razbóra 1 5 5 Szivárványos ökle 1 5 5 Kárász 1 4 4 Ezüst kárász 1 4 4 Ponty 3 1,1,3 3,1,1 Fehér busa 1 4 4 Pettyes busa 1 4 4 foglalkoznak halászatukkal, és különböző intenzitású termelésükkel. A gazdasági hasznosítás módja részletesen az egyes fajok ismertetésénél kerül bemutatásra. Horgászati jelentőségük elsősorban Európában nagy. Számos délkelet-ázsiai és néhány afrikai pontyféle világszerte népszerű akváriumi díszhallá vált. Az aranyhal (lásd: ezüstkárász), a jász, a compó és a ponty változatos tenyészformáit dísztavakban nevelik. Ugyanezeket a fajokat gyakran laboratóriumi tesztállatként is használják. Hazánkban, mind a természetes vízi halászatban, mind a mesterséges haltermelésben a pontyfélék játsszák a legfontosabb szerepet. A pontyfélék mesterséges szaporításában és tógazdasági termelésében a magyar halászati kutatásnak és gyakorlatnak az egész világon elismert eredményeket sikerült elérni (Antalfi és Tölg 1971; Woynárovich és Horváth 1980*; H. Tamás, Horváth és Tölg 1982*). A FAJOK MEGHATÁROZÁSA 1. — A száj körül 4 bajuszszál ..................... 2 — A száj körül 2 bajuszszál ....................... 4 — Bajusz nincs .......................................... 8 2 . — A hátúszó hosszú, legalább 17 lágy sugárral: ponty (Cyprinus carpio) ........... 109. oldal — A hátúszó rövid, lágy úszósugarainak.száma legfeljebb 9 ...................................... 3 3 . — A farok alatti úszó vége hátrasimítva nem éri el a farokúszót. A hátúszó leghosszabb kemény sugarának hátsó oldala fűrészes (bognártüske): márna (Barbus barbus) .................95. oldal — A farok alatti úszó vége hátrasimítva eléri a farokúszót. A hátúszóban nincs bognártüske: Petényi-márna (Barbus meridionalis.petényi) ................................................97. oldal 4 . — A pikkelyek aprók, számuk az oldalvonal mentén legalább 85. A farokúszó csak enyhén kivágott: compó (Tinea tinea) ......................91. oldal — A pikkelyek nagyok, az oldalvonal pikkelyeinek száma legfeljebb 45. A farokúszó mélyen kivágott ..................................... 5 5 . — A hátúszó lágy sugarainak száma 8-9: homoki küllő (Gobio kessleri) .... 101. oldal — A hátúszó lágy sugarainak száma 7........ 6 6 . — A bajuszszálak hátrasimítva elérik a kopoltyúrést. A faroknyél hengeres, erősen elvékonyodik. A szem kicsi: felpillantó küllő (Gobio uranoscopus) ....... .... ................................................. 100. oldal — A bajuszszálak hátrasimítva nem érik el a 55