Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csukafélék családja – Esocidae
Ez utóbbi az ilyenkor esedékes évi fogváltásnak tudható be. Minden csukának egyhónapos böjtöt jelent ez a fiziológiai folyamat, amelyet előbb a nagy, majd a kisebb termetű példányok fejeznek be. A halakon kívül apró vízbeesett emlősök és békák szerepelnek a csuka étlapján. Egyes vizeken sok apró vízimadár esik e falánk ragadozók áldozatául. A rendelkezésre álló táplálék mennyisége és az éghajlati viszonyok határozzák meg fejlődési, növekedési ütemét. Általában elmondható, hogy egyike vizeink legjobb növekedési eréllyel rendelkező halfajainak, amely optimális körülmények között valóban rendkívül gyorsan gyarapítja testnagyságát. Buss (1961) szerint egy ideális körülmények között nevelkedett csukaivadék 171 nap alatt 45 cm-es hosszúságúra növekedett. Hazánkban ez idáig egyedül a Tisza tiszafüredi szakaszán vizsgálták a csuka növekedését (Harka 1981). E vizsgálat legfontosabb eredményeit az 1. táblázatban mutatjuk be. 1 . TÁBLÁZAT A csuka növekedése a Tisza tiszafüredi szakaszán (Harka 1981 nyomán) Életkor (év) Testhossz (mm) Teljes hossz (mm) Testtömeg (g) 1 259 293 182 2 376 423 542 3 475 533 1076 4 558 625 1724 5 628 703 2438 6 687 768 3172 7 734 820 3850 8 780 871 4601 9 815 910 5232 Egyike vizeink legnagyobbra növekedő halainak. A nemzetközi szakirodalomban óriási, több száz éves matuzsálemi kort megért csukákról lehet olvasni. Ezek a szenzációs adatok nincsenek megfelelően bizonyítva, sőt gyakran igen könnyen bizonyítható, honnan ered a szenzációs „kacsa”. Hitelt érdemlő adatok alapján az eddig fogott legnagyobb példány 35 kg tömegű volt. Nálunk a horgászrekord 17,5 kg tömegű (Ipoly, 1983). A csuka biológiájával kapcsolatos nemzetközi kutatási eredmények Toner (1966) munkája alapján tekinthetők át. HASZNOSÍTÁS A csuka egész előfordulási területén a nagy gazdasági jelentőségű halfajok közé tartozik. Nálunk is jelentős szerepet játszik természetes vizeink halzsákmányában. Hosszú évek átlagában 50—70 tonna csukát fognak ki különböző halászeszközökkel hazánk természetes vizeiből. E mennyiségen belül viszonylag szerény (2 tonna körüli) a balatoni zsákmány. Egyértelműen bizonyított, hogy egy-egy kivételesen kedvező vízjárású évet követően rendkívüli mértékben gyarapodhat a csuka állománya mind a Duna, mind a Tisza vízrendszerében (Gönczy 1977*, 1977/78*). Ennek következménye, hogy a csuka fogásában rendszeresen jelentkeznek olyan rekordévek, amikor az átlagos mennyiség többszörösét zsákmányolják a folyókon és a holtágakon dolgozó halászok. A legutóbbi ilyen év 1981 volt, amikor 160 tonna csukát fogtak ki a Dunából, a Tiszából, illetve azok mellékvizeiből. A természetes vízi halzsákmány mennyiségi mutatói nem érzékeltetik igazán azt a szerepet, amelyet a csuka a vizek halgazdálkodásában játszik. Egyes vizeken az elszaporodó fehérhal-állományt csak a csukák hathatós segítségével lehet féken tartani. A magas testű ezüstkárászok és keszegek állománya más ragadozóval nehezen gyéríthető. Ugyanakkor magának a csukának az állományát is megfelelően kézben kell tartani. Kevés olyan halfaj akad, amelynek oly kevés a természetes ellensége mint éppen a csukának. Más ragadozó halfajok szájából hamar kinő, inkább csak saját fajtestvérei pusztítják. A csukaállomány szabályozása érdekében tehát, feltétlenül szükség van az ember beavatkozására. Az állományszabályozásokhoz leggyakrabban használt eszköz — a kerítőháló — a csuka esetében nem kellő hatékonyságú. Ennek oka, hogy élőhelye az év nagyobb részében a növényzettel benőtt parti sáv. Fogásához az elektromos és az állított eszközöket lehet legjobban használni. A csuka hazánkban egyike a legjobb, a horgászok által leginkább keresett sporthalaknak. 1985- ben a horgászok 218 tonna csukát zsákmányoltak. Az egy főre jutó fogások évenkénti ingadozása ugyanúgy mutatja a kivételesen gazdag csukaévjáratok jelenlétét vizeinkben, mint a halászzsákmányok rekordévei. Horgászatának legelterjedtebb módja a villantós vagy kishalas pergetés. Egyes vizeken jó eredményeket lehet elérni a kishallal csalizott úszós készséggel is, télen léken át is eredményes a csuka horgászata. Horgászati módjainak egyébként terjedelmes szakirodalma van (pl. An- tos 1978). Elsősorban a horgásztábor növekedésének köszönhető, hogy egész Európában mind több és több csuka kerül az arra alkalmas vizekbe. Különösen Nyugat-Európában tartják a csukát a síkvidéki tavak, folyók legfontosabb ragadozó halának, és nagy sportértéke miatt jelentős áldozatokat hoznak állománya növelése érdekében. Megkönnyíti a vizek népesítését, hogy a csuka mesterséges szaporítása, keltetése viszonylag könnyen elvégezhető. Hazánkban a Zuger-üveges 52
