Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csukafélék családja – Esocidae
ELTERJEDÉS A csuka az északi féltekén általánosan elterjedt halfaj. Európában a Skandináv-félsziget legészakibb részéről, az Appenini-félsziget Tiberis-folyó- tól délre eső területeiről, valamint Dalmáciából hiányzik. Írországból a XIII—XIV. század óta ismeretes. Telepítések eredményeként napjainkban az Ibériai-félszigeten is elterjedt, Spanyolországban és Portugáliában egyaránt. Ugyancsak sikeres volt honosítása Marokkóban és Tunéziában is. Megtalálható Kis-Ázsiában, az Aral-tó vízgyűjtő területén és Szibéria vizeiben. Észak-Amerika mérsékelt égövi területein is általánosan elterjedt. Az édesvizeken kívül a félsós — brakk — vizekben is megél (Balti-tenger, Északi-tenger). BIOLÓGIA A csuka tipikus állóvízi halfaj, a gyors sodrású vizeket kerüli. Különösen kedveli a kisebb, növényzettel benőtt tavakat. A nagyobb tavakban a parti zónában található. Folyóvizeinkben a sekély szélvizek lakója. Igen jelentős csukaállomány alakul ki a frissen elárasztott víztározókban. Néhány év után — a kitermelés módjától függetlenül — már csökkenő tendenciát mutat a víztározók csukaállománya. Az igényeinek megfelelő vízterületeken hazánkban általánosan megtalálható. Általában egész évben kitart megszokott élőhelyén. Egyedül tavasszal figyelhető meg vándorlása, melynek során felkeresi megszokott ívóhelyeit. Az ívási időszak nálunk február második felére és márciusra esik. A kisebb csukák egészen sekély — gyakran arasznyi — vízben ívnak, a nagyobb példányok 1—2 m-es mélységben. Az ívási aljzat minden esetben növényzet: vízinövényzet, elárasztott rét, nádtorzsák. Mivel az ívás általában sekély vízben történik, a vízszint-ingadozások — mindenekelőtt a víztározók esetében — az egész szaporulatot tönkretehetik. Az ikrások három-, a tejesek kétéves korban ivarérettek. A nagyobb példányok párosán ívnak, a kisebbek 2—3 tejes és 1 ikrás állatból álló csoportban. A nász nappal — rendszerint a reggeli órákban —játszódik le, és 2—5 napig húzódhat el. A lerakott ikrák száma a halak méretétől és a vízterületektől függően erősen változik (3000-től 200000 db-ig). Az ikraszemeket a szülők viszonylag nagy területen szórják szét. A 2,5 mm-es átmérőjű, ragadós ikraszemek a növényzeten tapadnak meg; az alacsony vízhőmérséklet következtében viszonylag hosszú idő szükséges kikelésükhöz. A körülbelül kéthetes ikrafejlődés (120—140 napfok) után kikelő csukalárvák még napokig a növényzeten függenek. Aktív táplálkozásuk kezdetén 12—13 mm-es hosszúságúak. A csukaivadék fejlődését a 21. ábrán mutatjuk be. A zsenge csukaivadék a növényzet sűrűjében keres menedéket. Első táplálékát kerekesférgek képezik, de gyors fejlődése következtében napról napra nagyobb planktonszervezeteket igényel. A 20 mm- es csukaivadék már ragadozó életmódra tér át. Ilyenkor mesterséges körülmények között, nagy állománysűrűség esetén óriási méreteket ölthet a kannibalizmus. Természetes körülmények közt a kannibalizmus kisebb károkat okoz, mivel épp a kritikus időszakra esik a pontyfélék zsenge ivadékának megjelenése. Ha valamely okból e terített asztal elmarad, abban az évben a csuka szaporodása is gyenge eredményt hoz. A csuka nem tartozik a válogatós ragadozók közé. Gyakorlatilag minden olyan halfajt elfogyaszt, amelyhez hozzájut. Táplálékának pontos összetételét sajnos ez idáig hazánk egyetlen vizében sem vizsgálták. Általánosságban megállapítható, hogy a csukák növekedésükkel párhuzamosan a mind nagyobb termetű prédát részesítik előnyben. A magas testű halfajokat is könnyen lenyelik, így a keszegfélékből és a kárászokból fogyasztanak sokat. Természetesen a pontyivadékban is jelentős kárt tehetnek. 21. ábra: A csuka lárva- és ivadékfejlődése Samardina nyomán [Koblickaja 1966* könyvéből átvéve] Felülről lefelé: 10 mm-es lárva, 15 mm-es és 20 mm-es zsenge ivadék, 78 mm-es ivadék Nappali ragadozó, de a késő esti és az éjszakai órákban is aktív lehet. Az áldozatul kiszemelt halról oldalvonal-szervével szerez tudomást, szeme csak a támadás utolsó fázisában segíti a zsákmányt megragadásában. Lesből támad, áldozatát nem üldözi. Szinte egész évben táplálkozik, falánksága csak az ívás idején és a nyári hónapokban mérséklődik. 4* 51
