Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csukafélék családja – Esocidae
CSUKAFÉLÉK CSALÁDJA Esocidae Az északi félteke általánosan elterjedt, nagy termetű ragadozó halai. A családba tartozó fajok száma mindössze 5. A ragadozó életmódhoz való alkalmazkodás következtében fejük erősen megnyúlt, kacsacsőrsze- rűen végződik. A nagy szájat belül erős fogazat borítja. A megnyúlt testen az evolúció során a hátúszó hátratolódott egészen a farok alatti úszó fölé. A faroknyél rövid. A kerek (cikloid) pikkelyek kiA CSUKA Esox lucius L. Egyéb nevei: bugyii, közcsuka. (6. színes ábra) LEÍRÁS Jellegzetes testalkata az első pillanatban megkülönbözteti vizeink többi lakójától. Kacsacsőrsze- rűen végződő feje a testhez képest igen nagy (a fej hosszúsága közel kétszerese a legnagyobb testmagasságnak). A fej a szem előtt felülről lapitott, egyébként az egész erősen megnyúlt test oldalról lapított. A fejtől a rövid faroknyélig a hát és a has vonala párhuzamos. Úszói viszonylag kicsik. A hátúszó jellegzetesen a test utolsó negyedében helyezkedik el, a farok alatti úszó fölött. A mellúszók közvetlenül a kopoltyúfedő alsó része alatt találhatók. A farokúszó bemetszett. A felnőtt példányokon az oldalvonal a test egész hosszában jól látható. Pikkelyei aprók, a fej két oldalán és a kopoltyúfedő felső részén is megtalálhatók. Hatalmas szájában erőteljes ragadozó fogazatot találunk. Különösen jellegzetesek a vomer és a pa- latinum több sorban elhelyezkedő erős, de hajlékony fogai, amelyek befelé haladva egyre nagyobbak. A dentale és az intermaxillare fogai egy sorcsinyek, számuk az oldalvonal mentén 100 fölött van. Elterjedési területükön megtalálhatók a legkülönbözőbb biotópokban, csak a gyors folyású vizeket kerülik. Bár tipikusan édesvízi halak, néhol félig sós vizekben is előfordulnak. Gazdasági szempontból jelentős halfajok. A családot Magyarország vizeiben egyetlen faj képviseli. ban helyezkednek el. A nyelven apró fogak vannak. Háta sötétszürke, oldalának alapszíne zöldesszürke vagy teljesen zöld, a has felé világosodó. A has fehér. A testoldal változó élénkségű, gyakran sávokba rendeződő sárgás foltozása adja meg a csuka különleges színköntösét. A fej nagyobb része is a testoldalhoz hasonló színezetű. Páros úszói és a farok alatti úszó sárgás vagy vöröses alapszínű, a hátúszó és a farokúszó szürkésbarna. A mellúszó kivételével valamennyi úszó sötétbarna foltokkal tarkított. Általában elmondható, hogy a csuka színe a vízterülettől, az évszaktól és a hal életkorától függően is rendkívül változékony. Egy szín változata ismeretes, az úgynevezett ezüstcsuka. E változatot először Észak-Ameriká- ban találták meg, de napjainkra szórványosan az elterjedési terület más részeiről is jelezték előfordulását. Az ezüstcsuka testoldaláról hiányzik a jellegzetes mustárzat, az egész hal egyöntetűen fémes kék vagy zöld, esetleg élénk ezüst színű (Lawler 1960). 50
