Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pócfélék családja – Umbridae
POCFELEK CSALADJA Umbridae Kis termetű, Európában és Eszak-Amerikaban szí- lak. Kis termetük és sajátos élőhelyük miatt köz- getszerű élőhelyeken található halak. A családba vetlen gazdasági jelentőségük nincs, legfeljebb ak- tartozó fajok száma mindössze 5, amelyeket 3 váriumi tartásukkal próbálkoznak. Ez utóbbival nembe (Amia, Novumbra, Umbra) sorolnak. Pik- függ össze, hogy néha eredeti előfordulási helyük- kelyzetük a fejre is kiterjed. Oldalvonaluk nincs. A tői távoli vizekben is megjelennek. Hazánk halfau- mocsarak kedvezőtlen életfeltételeihez kisegítő lég- nájában a családot egyetlen faj képviseli, zéssel (úszóhólyag) alkalmazkodtak. Ikraőrző haA LÁPI PÓC Umbra krarneri Walbaum Egyéb nevei: békahal, bobálik, bobály, ebhal, ebihal, kiskutyahal, kutyahal, pecehal, póchal, ribahal. (5. színes ábra) LEÍRÁS Viszonylag nagyon könnyen megkülönböztethetjük vizeink valamennyi halfajától. Zömök, legfeljebb 10 cm-es testét nagy pikkelyek borítják, melyek a fejre is kiterjednek. A test középvonalában a pikkelyek száma 33—36. Oldalvonala nincs. A hátúszót III—IV kemény és 12—13 lágy sugár, a farok alatti úszót II kemény és 5—6 lágy sugár alkotja; a farokúszó kerek. Páros úszóinak sajátos felépítése lehetővé teszi azok egymástól független mozgatását. Az egy helyben lebegő, zsákmányára váró lápi póc páros úszóinak mozgatásával leginkább valamely négylábú állatra emlékeztet. Innen ered a népies kutyahal elnevezés. Testének alapszíne vörösesbarna, elszórtan kisebb-nagyobb fekete foltokkal. Oldalvonala helyén aranyszínű sáv húzódik, amelynek fémes irizálása megfelelő megvilágítás esetén akváriumban is nagyon dekoratív lehet. A hátúszó és a farokúszó tövét sötét foltsor díszíti, egyébként az úszók színtelenek. ELTERJEDÉS A lápi póc elterjedésének fő területét a Kárpátmedence alkotja. A Duna mentén az elterjedési terület egészen a delta-vidékig lehúzódik, és magába foglalja a Prut, valamint más, kisebb romániai folyók alsó szakaszának vízgyűjtő területét. Előfordul a Dnyeszter alsó szakasza mentén is. A Duna- delta, a Prut és a Dnyeszter vízgyűjtő területén élő lápi póc állományt Kux és Libosvárskí (1957) néhány morfológiai bélyeg és a hosszabb maximális életkor alapján, külön alfajként írta le Umbra kra- meri pavlovi néven. E területen kívül is akad a lápi pócnak néhány zárt előfordulási helye. Ilyen lelőhelyek — az akvaristák által végzett telepítések következtében — már a múlt században ismertek voltak Ausztriában, Németországban és Oroszországban. Az utóbbi időkben Lengyelországban (a felső-sziléziai Pogórze tógazdaság és Szwaderki a Mazuri-tavak- nál), továbbá az NDK-ban (Peitz környéki tőzeges tavak) találtak lápi póc állományt. A szakirodalom (Wiesinger 1956; Vásárhelyi 1958) számos lelőhelyről beszámol, ezek közt azonban olyanok is szerepelnek, melyeken véletlenszerűen találták meg egy-egy példányát. Más lelőhelyeken a vízrajzi viszonyok időközbeni változása zárta ki halunk előfordulását. Általánosságban mégis elmondható, hogy a lápi póc a hegyvidék kivételével hazánk szinte egész területén megtalálható a számára megfelelő életkörülményeket biztosító vizekben, így kipusztulásától sem kell tartanunk az elkövetkező években. 47
