Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pócfélék családja – Umbridae
A lápi póc a hűvös, tiszta vizű mocsarakat, tőzeggödröket, növényzettel dúsan benőtt alföldi tavakat kedveli. Különösen kedvenc élőhelye a mocsarakban húzódó, keskeny csatornák növényzettel borított oldala. Bottá (1981) a lápi póc szezonális vándorlását figyelte meg az állóvizek és a kisebb vízfolyások között. Az idézett szerző a jelenséget azzal magyarázza, hogy halunk rendkívül érzékeny a vízhőmérséklet ingadozására, ezért az adott időszakban a kiegyenlítettebb hőháztartású élőhelyet választja. Testszíne, úszóinak sajátos felépítése teszi a lápi pócot alkalmassá rejtőzködő életmódja folytatására, zsákmányának lesből történő megragadására. A mocsári életmódot segíti kiegészítő légzőszervvé átalakult úszóhólyaga. A sima falú úszóhólyag sűrűn behálózott hajszálerekkel, ezek falán keresztül történik a gázcsere. A lápi póc ilyen módon, száján keresztül, légköri oxigénből tudja pótolni az élőhelyén gyakran fellépő hiányokat. Oxigéndús víz esetén is időnként a felszínre jön egyet szippantani, de teljes oxigénszükségletét ki tudja elégíteni az úszóhólyag használata nélkül is. Fő tápláléka fiatal korban zooplankton szervezetekből áll. Már az első nyár végén áttér azonban a nagyobb táplálékállatok fogyasztására. Ezek lehetnek bolharákok (Gammarus), különböző szúnyoglárvák és bábok. Szívesen fogyasztja a vízbe hulló rovarokat is. Halivadék-fogyasztása alkalomszerű, nem jelentős. BIOLÓGIA 20. ábra: A lápi póc 12 mm-es zsenge ivadéka Geyer nyomán [Balon 1967a* könyvéből átvéve] Az áprilisban, 12—18 °C vízhőmérsékletnél a lápi pocok színezete élénkebbé válik, elérkezik az ívási időszak. Egy előre kialakított fészekbe helyezik a párosán ívó halak 6—8 szemenként az összesen 100—200 db, 2 mm-es átmérőjű ikrát (Balon 1967a)*. Geyer (1940) Tihanyban végzett akváriumi kísérletei óta tudjuk, hogy az ikrás minden más halat távol tartva őrzi a fészket egészen a kelésig. Újabban Bottá (1981) tett érdekes megfigyeléseket a lápi póc akváriumi szaporításával kapcsolatban. Kísérleteihez ősszel gyűjtött egynyaras halakat, és azokat februárig 20—22 °C-os akváriumban nevelte a kétnyarasokra jellemző 5—6 cm-es nagyságúra. Ezután a halakat 6—8 °C-on „teleltette”, majd a hőmérsékletet lassan 18 °C-ra emelte. A homok és tőzegmulm aljzattal berendezett, növényesített tenyészmedencékben elhelyezett párok 20 °C mellett április 16—25. között ívtak le. Az ikra keléséhez 22 °C-on 7 nap volt szükséges. (Geyer 12— 16 °C-on 10 napos kelési időt tapasztalt.) Bottá szerint a kikelő lárvák 5—6 mm hosszúak. A teljesen kifejlődött úszókkal rendelkező ivadék 4—5 hetes és 14 mm-es nagyságú. A lápi póc rövid életű, gyors fejlődésű halfaj. Első életévében elérheti a 4—5 cm-es hosszúságot. Az ivarérettséget már kétéves korban (egyes irodalmi adatok szerint kivételesen már egyéves korban) éri el. Flarmadik életévében elérheti a legfeljebb 10 cm-es maximális hosszúságot. 4 évnél ritkán él tovább. HASZNOSÍTÁS Gazdasági jelentősége gyakorlatilag nincs. Még régen, a nagy mocsárvilágok idején is ritkán került közvetlenül emberi fogyasztásra. Herman Ottó halhatatlan művében, A magyar halászat könyvében, 1887-ben így ír a Szernye-mocsár csikászai- nak életéről: „Házánál a csíkot hordóban tartja, szegénye pedig szívesen megeszi a póczhalat is, mely itt hihetetlen sokaságú, úgy hogy még maig- lan is sertések hizlalására, kacsák etetésére használják.” Nemcsak apró termete és ritkasága, de húsának kissé kesernyés mellékíze is élvezhetetlenné teszi. Mivel élőhelyének viszontagságaiban csak kevés halfaj osztozik, nem jön számitásba ragadozó halfajok táplálékaként sem. Hankó (1965) szúnyogirtási célból telepítését egyes vizekbe javasolta. Tény, hogy a lápi póc fő táplálékát képezik a szúnyoglárvák, a gondolat mégis nehezen megvalósíthatónak látszik. Megfelelő népszerűsítés esetén elképzelhető lenne a lápi póc elterjesztése a hazai és külföldi akvaristák körében. Kisebb csapatának életét érdemes megfigyelni. Akváriumban meg lehetne találni rendszeres szaporítási módját. Jól szolgálná ez a faj védelmét és esetleges újratelepítését az arra alkalmas vízterületeken. Ezt jelenleg akadályozza, hogy a lápi póc védelem alatt áll, begyűjtését természetvédelmi jogszabály tiltja. E tilalom helyenként esetleg megakadályozhatja a halfaj oktalan pusztítását, igazi eredmény azonban csak akkor várható, ha a különleges igényeinek megfelelő élőhelyet is megvédjük. Szerencsére ez szinte automatikusan megvalósult, amikor a lápi póc több előfordulási helyét — más természeti értékek miatt — védetté nyilvánították. 48
