Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pisztrángfélék családja – Salmonidae
Tipikus élőhelyét a mély, tiszta vizű tavak képezik. Táplálékát egész életében zooplankton alkotja. Lengyelországban harmadik életévében éri el a halászati szempontból kívánatos 19,8—21,5 cm-es testhosszúságot, de már második életévében is ivarérett lehet. Legfeljebb 35 cm-es hosszúságot és 0,4 kg-os testtömeget érhet el. Kis számú (3300—14 100) ikráját november közepén, december elején rakja le a 2—10 méteres mélységben lévő, homokos vagy kavicsos ívóhelyeken. A lárvák csak tavasszal, 135—147 nap elteltével kelnek ki és további 12 nap után kezdik meg aktív táplálkozásukat (SZCZERBOWSKI 1981)*. BIOLÓGIA A törpe maréna az élőhelyi igényeinek megfelelő vizekben a planktonállomány legjobb hasznosítója, ugyanakkor húsminősége kiváló, különösen füstölve Ízletes. Éppen ezért az ívóhelyeken kifogott halak ivartermékeit mesterségesen termékenyítik, keltetik, majd a tógazdaságokban vagy hálóketrecekben előnevelt ivadék kihelyezésével biztosítják megfelelő nagyságú állományát. Mivel csak véletlenül tévedhet vizeinkbe, nálunk nincs semmilyen gazdasági jelentősége. Honosításához megfelelő vízterülettel nem rendelkezünk. HASZNOSÍTÁS A PÉNZES PÉR Thymallus thymallus L. Egyéb nevei: márnafiú, ón(hal), pénzes(pisztráng), pérhal, timalykó, tomolyka, zászlóshal. LEÍRÁS Teste megnyúlt, oldalról lapított, feje viszonylag kicsi. A testet közepes nagyságú pikkelyek borítják, számuk az oldalvonal mentén 74—96. Rokonaitól azonnal megkülönböztethető rendkívül hosszú és magas hátúszója alapján, amelyet IV— VII kemény és 15—17 lágy úszósugár alkot. (Az úszók magassága alapján egyébként a nemek is jól megkülönböztethetők, ugyanis a farok alatti úszó kivételével valamennyi úszó nagyobb a hímeknél, mint a nőstényeknél.) A farokúszó eléggé mélyen bevágott. Hasúszói viszonylag nagyok és erőteljesek. Háta zöldesszürke, oldalai ezüstösek enyhe zöldes árnyalattal és néhány szabálytalanul elszórt, apró fekete folttal. Az ivadék testoldalát szabályos elhelyezkedésű foltsor díszíti, amely azután a halak növekedésével fokozatosan eltűnik. ívási időszakban a hímek oldala vörhenyes árnyalatú. A páratlan úszók szürkés alapszínűek, a hátúszót 3—5 többé-kevésbé szabályos sorban elhelyezkedő sötét foltok díszítik. A páros úszók sárgák. ELTERJEDÉS Európa nagyobb részén megtalálható az életfeltételeinek megfelelő vizekben, Walestől egészen a Fehér-tenger vízgyűjtő területéig. A kontinens déli részén előfordul a Rhone vízrendszerében, az északolaszországi folyókban, a Duna, a Dnyeszter és a 45
