Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pisztrángfélék családja – Salmonidae
hető, ha az eddiginél nagyobb mennyiség helyezhető el a belföldi piacon. A gazdaságos export inkább csak tenyészikrából és ivadékból fokozható. Célszerű fokozni horgász célú kihelyezését hegyvidéki víztározókba és különösen a kavicsbánya-tavakba. Horgászati szempontból a szivárványos pisztráng világszerte az egyik legfontosabb édesvízi halfaj. Természetes állományai elsősorban az északamerikai horgászoknak biztosítanak szórakozást. Másutt inkább a sűrűn népesített, kifejezetten horgászati célt szolgáló pisztrángos tavaknak van jelentősége. E tavacskák Afrika kivételével valamennyi földrészen megtalálhatók, busás jövedelmet biztosítva tulajdonosaiknak. Az Egyesült Államokban például az intenzív gazdaságokban megtermelt pisztráng döntő részben ily módon kerül értékesítésre. Fogása egyébként a sebes pisztrángéhoz hasonló módon, tehát leginkább legyező készséggel történik. A horgászati szakirodalom szerint rokonánál könnyebben horogra csalható, mivel kevésbé óvatos és kevésbé rejtőzködő életmódot folytat. Hazánkban évente 2 tonna körüli mennyiségben szerepel a horgászzsákmányokban. A legnagyobb mennnyiséget a Viszló-patakból, az ódörögdi pisztrángos környéken fogják. A szivárványos pisztráng húsa szálkában szegény, kissé zsíros, rendkívül Ízletes. A hús színe fehértől sötétrózsa színig változik, a táplálék összetételétől függően. Az élénkebb rózsaszín hús a főleg gerincteleneket fogyasztó példányokra jellemző. A hús színe egyébként a mesterséges pisztrángtenyésztő gazdaságokban is tükrözi bizonyos mértékben a felhasznált takarmány összetételét. (A takarmányozásra tengeri rákokat is felhasználó félig sós vizű gazdaságok rózsaszín, a főleg darált tengeri halat hasznosító dán gazdaságok egészen fehér hússzínű pisztrángot állítanak elő.) Újabban a hús színét a tápba kevert karotintartalmú színezőanyagokkal is befolyásolják. A húsminőség mellett feltétlenül meg kell említeni, hogy testalkata következtében a hasznos hús mennyisége igen kedvezően alakul, a vágási, fel- dolgozási veszteségek sokkal alacsonyabbak, mint a pontyféléknél. Említést érdemel még, hogy a szivárványos pisztrángot biológiai tulajdonságai jóvoltából előszeretettel használják laboratóriumi vizsgálatok során, különböző toxikus anyagok tesztelésére, vízminősítésre. A PATAKI SZAJBLING Salvelinus fontinalis Mitchill Egyéb nevei: amerikai pataki galóca, fekete pisztráng. 15. ábra: A pataki szajbling (Salvelinus fontinalis) [Scott és Crossman 1973* nyomán] LEÍRÁS Testalkata a sebes pisztrángra emlékeztető, torpedószerű. Legbiztosabban jellegzetes, élénk színezete alapján különböztethető meg a rokon halfajoktól. Hátának színe olajzöldtől feketéig változó. A fej felső részét és a hátat egy világosabb, zegzugos hálózat díszíti. Oldala zöldes alapszínű, szabálytalanul elszórt pettyekkel. A pettyek egy része fehéres, vagy világoszöld, a többi narancsvörös, amelyeket világoskék gyűrű is övezhet. A has sárga, az ívási időszakban a hímeknél élénkvörös. Élete első két évében az ivadék nagy oldalfoltokat visel. A hátúszó világosszürke alapszínű, feltűnő fekete márványzattal. A szintén szürkés alapszínezetű farokúszón függőleges sötét csíkok láthatók. A mell40
