Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pisztrángfélék családja – Salmonidae
— A testen piros, barna és fekete foltok, gyakran világos gyűrűvel. A farokúszón nincsenek foltok. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 115—132: sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario) ...................................................... 35. oldal 3. — A hátúszó feltűnően magas, benne IV—Vll kemény és 13—17 lágy sugár: pénzes pér (Thymallus thymallus) 45. oldal A SEBES PISZTRÁNG Salmo trutta m. fario L. Egyéb neve: pirospettyes pisztráng. (3. színes ábra) LEÍRÁS Teste megnyúlt, rendkívül áramvonalas, oldalról enyhén lapított. A legnagyobb testmagasság ötször van meg a testhosszúságban. Szája nagy, a felső állkapocs a szem hátsó szegélyének vonaláig, vagy azon túl ér. A szájban — a nyelven is — hátrahaj- ló, erős ragadozó fogak vannak. Az úszók közepesen fejlettek, a farokúszó csak enyhén bemetszett. A pikkelyek aprók, erősen ülnek a hal bőrében. Színezetének leírásához érdemes Herman Ottó- hoz (1887)* fordulni segítségért: „...minden valamire való halász tudja, hogy két teljesen egyforma pisztrángot ugyanazon víznek ugyanazon helyéről sohasem dobott ki. Törzsszínezetnek a következőt lehet elfogadni: hátfele sötét olajbarna, jól kivehető, különböző nagyságú, részben kerek és néha udvaros szemfoltokkal, az oldal felső része világosodó, lassan szürkésbe vált, s az oldal alsó felén sárgás fehérbe, utóbb fehérbe megyen át; ameddig a hátszín világosodása tart, fekete szemfoltok — ki- sebbek-nagyobbak — tarkítják, míg végre az oldalvonal közelében belevegyülnek a piros szeplők s az alsó fél felé győznek...a hátsörényúszó is fekete és kevés vörös pettyel van ékesítve... Néha az oldalakban lefelé karajos színmezők alakulnak, melyek violás, kékes színben játszanak. Van fekete, szürke, aranyos, fehér, szénporos, kék szeplős színváltozat, sokszor több ily változat egy vízben él, úgy, amint folyása árnyas, vagy verőfényes helyen halad, amilyen a víz kémiai tulajdonsága; annyi áll, hogy az árnyas helyek pisztrángja sötétebb, a verőfényes helyeké világosabb alapszínű; mind ezeknek, különösen a szemfoltoknak és szeplőknek azonban olyan, bár leírhatatlan, de sajátságos jellemük van, hogy a gyakorlatlanabb szem is pisztrángot lát a pisztrángban. A színnek e roppant változatossága volt oka annak, hogy sok híres természetvizsgáló egy egész sereg fajt állított fel...” — A hátúszó viszonylag alacsony, lágy sugarainak száma legfeljebb 11 ................... 4 4 . — A száj felső állású: törpe maréna (Coregonus albula) ............. ......................................................44. oldal — A száj alsó állású: nagy maréna (Coregonus lavaretus) ......... ......................................................43. oldal C sak színváltozatnak tekinthető a Vásárhelyi (1940) által a Bükk-hegység Várvölgyi-patakjából leírt S. trutta m. ungeri is, amelyre a vörös szeplők túlsúlya a jellemző. Egészítsük ki a klasszikus színleírást még azzal, hogy a farokúszóban nincsenek foltok, ami fontos megkülönböztető bélyeg a vizeinkbe telepített szivárványos pisztrángtól. A felnőtt állatok jellegzetes színköntöse egyébként fokozatosan, vízterületenként eltérő idő alatt alakul ki, az ivadék oldalát ugyanis néhány hónapig 8—14 sötét, ovális folt díszíti. E foltok előbb a fej közelében, majd a test egész hosszában, legkésőbb a második életévben eltűnnek. ELTERJEDÉS A sebes pisztráng tulajdonképpen a Salmo trutta faj állandó édesvízi életmódra áttért formája. A további két forma az anadrom vándorló tengeri pisztráng (S. trutta m. trutta) és a tavi pisztráng (S. trutta m. lacustris). E formák kialakulása az élőhelyi feltételektől függően a faj teljes természetes elterjedési területére jellemző, amely a következő: egész Európa, keleten a Fehér-tenger vízgyűjtőjéig és az Urál-folyóig, Algéria és Marokkó, Kis-Ázsia, Kaukázus, Irán északi része, az Aral-tó vízgyűjtő területén az Amu-Darja folyó vízrendszere. A faj rendkívüli alkalmazkodó képessége a változó hidrogeográfiai viszonyokhoz, amely nemcsak az életmódban, hanem a morfológiai jellemzők változékonyságában is tükröződik, s ami nehéz, egészében szinte feltárhatatlan témát adott a taxonómiával foglalkozó kutatóknak. Ennek következménye, hogy a természetes előfordulási területeken számos alfaj került leírásra, melyek önállósága a szakirodalomban gyakran vitatott. Nagy gazdasági jelentősége miatt már a múlt században megindult a sebes pisztráng világméretű 35
