Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Tokfélék családja – Acipenseridae
A VIZA Huso huso L. Egyéb nevei: őrhal, színviza, vizahal, vizatok, (kecsegével alkotott hibridje:) vicsege. 8. ábra: A viza (Huso huso) LEÍRÁS Teste a többi tokfélénél vaskosabb, mozgása nehézkesebb. Hátvértjeinek száma 11—15, az oldalvérteké 40—60, a hasvérteké 9—12. A vértek fokozatosan a bőrbe süllyednek, az idősebb példányoknál kevésbé láthatók. Életkorával orra is átalakul, puhábbá válik és fokozatosan lerövidül. Lapos, szalagszerű bajuszszálai hosszúak, hátrasimítva elérik a felső ajkat. Szájnyílása nagy, alulnézetben eléri a fej két szélét. Testszíne szürke, a has piszkosfehér. ELTERJEDÉS A Fekete-, Azovi-, Kaszpi- és Adriai-tengerben, valamint az azokba ömlő nagyobb folyókban él. E területeken belül külön alfaját írták le a Feketetenger keleti részén (H. h. orientalis), az Azovi-ten- gerben (H. h. maecticus) és a Kaszpi-tengerben (H. h. caspicus). A Dunában a folyamszabályozási munkálatok előtt egészen Passauig felúszott, de azután elterjedésének határa fokozatosan lejjebb szorult. A Vaskapu erőmű megépülése óta (1970) hazánkban az egyetlen vizát 1987. május 16-án Paksnál fogták. E tejes példány teljes hosszúsága 300 cm, tömege 181 kg volt. BIOLÓGIA Tengeri hal, amely csak ívásra vonul a folyókba. Az állomány egy része már ősszel elhagyja a tengert és a folyóban telel, más része csak tavasszal kezdi meg a vándorlást. A különböző ívóhelyeken változóan, március-májusban rakja le 2,5—3 mines átmérőjű ikráit. Az ikraszám néhány százezertől akár 7 millió is lehet. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. Az ívás után a viza azonnal visszaindul a tengerbe és az ivadék sem időz édesvízben, hanem a deltavidék félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol. Táplálékát fiatal korban bentosz szervezetek, később túlnyomórészt halak alkotják. Nagy szája lehetővé teszi, hogy a többi tokfélétől eltérően, ne csak a fenéken tanyázó gébféléket fogyassza, hanem a heringféléket, illetve a félsós vízben élő pontyféléket is. Életének első négy évében rendkívül gyorsan növekszik, később fejlődése lelassul. Az ivarérettséget csak 12—18 éves korában éri el (a tejesek általában 4 évvel korábban, mint az ikrások). Az irodalmi adatok szerint akár 100 éves kort is megérhet. Maximális testhossza 9 m, testtömege 1500 kg lehet. HASZNOSÍTÁS A viza tömeges vándorlása egykor hazánkban is meghatározója volt a folyami halászok jövedelmének. A legendás vizazsákmányok (Herman 1887*; Khin 1957) halászatunk múltjának egy gyönyörű fejezetét alkotják. Az 1970-es években a vizaxke- csege hibridekkel („vicsege”) folytatott kísérletek (Sütő és Tóth 1977; Müller 1978; Tölg, Tamás és Lévai 1978) a biztató kezdetek után, a tenyész- anyag-beszerzés nehézségei miatt abbamaradtak. Napjainkban is jelentős szerepet játszik e halfaj a Szovjetunió déli tengereinek halászatában. Fogása — többi tokféléhez hasonlóan — állított és húzóhálókkal, valamint horoggal történik. A Duna alsó szakaszán, nemzetközi egyezmény szerint, csak az ún. vizahoroggal fogják. 24
