Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)

Tokfélék családja – Acipenseridae

TOKFÉLÉK CSALÁDJA Acipenseridae Az egész északi féltekén általánosan elterjedt, anadrom vándorló halfajok. Életük nagyobb ré­szét a tengerben töltik, csak ívásra vándorolnak a folyókba. Egyes fajaik másodlagosan teljesen édesvízi életmódra tértek át, de ezek a fajok is ván­dorló természetűek. Vizeink legfejletlenebb valódi halai. A fél- csontoshalak (Ganoidei) alosztályába tartoznak. Koponyájuk porcos és egész belső vázukra a porcos elemek túlsúlya a jellemző. Egyenletes vas­tagságú gerinchúrjuk egész életük során növekszik, és jelentős szerepet játszik a belső vázban. A csigo­lyák még csak kezdetleges formában vannak meg. A fejletlen belső váz mellett életükben igen fontos szerepet játszik külső vázuk. Bőrük csupasz, a pik­kelyeket az egész testen elszórt apró csontszem­csék, illetve az 5 sorban elrendezett csontvértek he­lyettesítik. Úszóik közül a mellúszók jól fejlettek, a halak egyébként eléggé nehézkes mozgásában ezek, illet­ve a heterocerk típusú farokúszó játsszák a legfon­tosabb szerepet. A farokúszó felső részén jellegze­tes pikkelyek találhatók. Érzékszerveik fejletlenek. A táplálék megszerzé­sében elsősorban a négy bajuszszál segít, amelyek az ormányszerűen megnyúlt orr alatt helyezkednek el. Szájuk teljesen lefelé néz, csak a fenéken talál­ható táplálék felvételére alkalmas. A változó környezeti viszonyokhoz nehezen al­kalmazkodnak. Normális életükhöz táplálékban igen gazdag élőhelyet igényelnek; elég érzékenyek a vízszennyezésekre. ívóhelyeik a folyók mély, sóderos szakaszain ta­lálhatók. Az egyes törzsek ragaszkodnak megszo­kott ívóhelyükhöz, új helyet csak akkor keresnek fel, ha valami megakadályozza vándorlásukat a fo­lyókon. A rendelkezésre álló, viszonylag kis szá­mú, jó ívóhely tökéletesebb kihasználására alakul­tak ki az egyes fajokon belül az őszi, illetve a tava­szi vándorlású törzsek. Az előbbiek már a nyár vé­gén vagy az ősz folyamán megkezdik vándorlásu­kat, a telet a folyómeder gödreiben töltik, és ta­vasszal viszonylag korán leívnak. Könnyen keresz­7. ábra: A tokfélék megkülönböztetése a száj és a bajuszszálak alapján [Berinkey 1966* nyomán] Felül: a kecsege és a sőregtok, középen: a vágótok, alul: a viza és a sima tok 22

Next

/
Thumbnails
Contents