Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Tokfélék családja – Acipenseridae
TOKFÉLÉK CSALÁDJA Acipenseridae Az egész északi féltekén általánosan elterjedt, anadrom vándorló halfajok. Életük nagyobb részét a tengerben töltik, csak ívásra vándorolnak a folyókba. Egyes fajaik másodlagosan teljesen édesvízi életmódra tértek át, de ezek a fajok is vándorló természetűek. Vizeink legfejletlenebb valódi halai. A fél- csontoshalak (Ganoidei) alosztályába tartoznak. Koponyájuk porcos és egész belső vázukra a porcos elemek túlsúlya a jellemző. Egyenletes vastagságú gerinchúrjuk egész életük során növekszik, és jelentős szerepet játszik a belső vázban. A csigolyák még csak kezdetleges formában vannak meg. A fejletlen belső váz mellett életükben igen fontos szerepet játszik külső vázuk. Bőrük csupasz, a pikkelyeket az egész testen elszórt apró csontszemcsék, illetve az 5 sorban elrendezett csontvértek helyettesítik. Úszóik közül a mellúszók jól fejlettek, a halak egyébként eléggé nehézkes mozgásában ezek, illetve a heterocerk típusú farokúszó játsszák a legfontosabb szerepet. A farokúszó felső részén jellegzetes pikkelyek találhatók. Érzékszerveik fejletlenek. A táplálék megszerzésében elsősorban a négy bajuszszál segít, amelyek az ormányszerűen megnyúlt orr alatt helyezkednek el. Szájuk teljesen lefelé néz, csak a fenéken található táplálék felvételére alkalmas. A változó környezeti viszonyokhoz nehezen alkalmazkodnak. Normális életükhöz táplálékban igen gazdag élőhelyet igényelnek; elég érzékenyek a vízszennyezésekre. ívóhelyeik a folyók mély, sóderos szakaszain találhatók. Az egyes törzsek ragaszkodnak megszokott ívóhelyükhöz, új helyet csak akkor keresnek fel, ha valami megakadályozza vándorlásukat a folyókon. A rendelkezésre álló, viszonylag kis számú, jó ívóhely tökéletesebb kihasználására alakultak ki az egyes fajokon belül az őszi, illetve a tavaszi vándorlású törzsek. Az előbbiek már a nyár végén vagy az ősz folyamán megkezdik vándorlásukat, a telet a folyómeder gödreiben töltik, és tavasszal viszonylag korán leívnak. Könnyen keresz7. ábra: A tokfélék megkülönböztetése a száj és a bajuszszálak alapján [Berinkey 1966* nyomán] Felül: a kecsege és a sőregtok, középen: a vágótok, alul: a viza és a sima tok 22
