Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Gébfélék családja – Gobiidae
szükséges oxigénmennyiség, és az üledék sem tud az ikrában kárt tenni. Az ikrák őrzése közben a hím legfeljebb egészen rövid időre hagyja el a fészket. A szaporodási magatartásformákat tanulmányozó szovjet kutatók [Dmitrieva 1968 nyomán] többsége szerint ebben az időszakban egyáltalán nem táplálkozik. Dmitrieva (1966) viszont megfigyelte, hogy a folyami géb hím fészkét elhagyva időnként felvesz némi táplálékot. Annyi bizonyos azonban, hogy a felvett táplálékmennyiség a hal szükségleteit nem fedezi. A gyakran három-négy hétre is elhúzódó éhezés következtében a folyami géb hímek kondíciója nagyon leromlik, ami az állatok elhullásához is vezethet. Az ikrák 18,6— 25,0 °C hőmérsékleten 15—17 nap — esetenként maximálisan 21 nap — elteltével kelnek ki. Tekintettel a hosszú embrionális fejlődésre — amit az ikra nagy mennyiségű szikanyaga tesz lehetővé —, a kikelő lárvák rendkívül fejlettek. A kelés után még 3—4 napig a fészekben maradnak a hím felügyelete alatt. A Balatonban kialakult folyami gébállomány növekedését Bíró (1974) vizsgálta. A vizsgálat szerint az egyes életévekben a folyami géb a következő testhosszt éri el: 1. életév 42 mm 2. életév 75 mm 3. életév 96 mm 4. életév 119 mm Az idézett szerző külföldi adatokkal összevetve megállapította, hogy halunk növekedési sebessége a Balatonban kielégítően gyors. Szovjet adatok szerint a folyami géb maximálisan 200 mm-es testhosszt érhet el. HASZNOSÍTÁS Közvetlen gazdasági jelentősége a Szovjetunió déli tengereinél van, ahol nagy mennyiségben halásszák állított és mozgó halászeszközökkel egyaránt. A zsákmányt a „bicski” néven ismert konzervnek dolgozzák fel. Mivel a kifogott gébfélék mennyisége időszakonként igen változó, nagy gyakorlati jelentősége van a biológiájával foglalkozó szovjet kutatásoknak. Nálunk csak közvetett gazdasági jelentősége van a balatoni fogassüllő és angolna táplálékaként. IRODALOM Bíró P., 1971. Egy új gébféle (Neogobius fluvialilis Pallas) a Balatonból. Halászat 17:22—23. Bíró, P., 1972. Neogobius fluviatilis in Lake Balaton — a Ponto-Caspian goby new to the fauna of central Europe. J. Fish Biol. 4:249—255. Bíró P., 1974. Neogobius fluviatilis a Balatonban. Halászat 20:173—174. Dmitrieva, E. N., 1966. Oszobennoszti povedenija i sztroenija szamcov bücska-peszocsnika Neogobius fluviatilis (Pallas) vo vremja nereszta i ohranü ikrü. Vopr. Ichtiol. 6:685—695. Dmitrieva, E. N., 1968. Morfo-ekologicseszkij analiz bücska-peszocsnika Neogobius fluviatilis (Pallas) v tecsenie embrional’nogo perioda razvitija. Morfo- ekologicseszkie isszledovanie rub, Moszkva, pp. 90—113. Entz G., 1939. Néhány adat a tarka géb (Gobius marmo- ratus Pall.) biológiájának ismeretéhez. Magyar Biol. Kút. Int. Munkái 11:38—49. Kápolnási B., 1976. A tarka géb akváriumi szaporodásáról. Búvár 21:265—266. Sterbetz I., 1963. Adatok a lápi póc (Umbra krameri Walbaum) és a tarka géb (Proterorhinus marmokra- tus Pali.) kárpát-medencei elterjedéséhez. Vertebrata Hung. 5:15—18. 182
