Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Kölöntefélék családja – Cottidae
KOLONTEFELEK CSALADJA COTTIDAE Eredetileg tengeri halfajok, amelyek a harmadkortól kezdődően másodlagosan édesvízi életmódra tértek át. Testük csupasz, azon legfeljebb néhány tüske vagy pikkely található. Fejük nagy, felülről lapított. A hátúszó két részből áll, a mellúszók feltűnően nagyok; a hasúszók egészen elől a mellúszók alatt helyezkednek el. Az úszóhólyag a fajok többségénél hiányzik. Fenéklakó, apró termetű halak, amelyeknek közvetlen gazdasági jelentősége sehol nincs. Az édesvízi fajok Európában, Ázsiában Észak- Amerikában egyaránt megtalálhatók. Európában két fajuk él, amelyeket a magyar halfauna tagjaiként is számon tartunk. A FAJOK MEGHATÁROZÁSA — A hasúszók hátrasimítva nem érik el a végbélnyílást, a hasúszók nem csíkozottak: botos kölönte (Cottusgobio) .......... 183. oldal — A hasúszók hátrasimítva elérik a végbélnyílást; a hasúszókat keresztcsíkozás díszíti: cifra kölönte (Cottuspoecilopus) .... 184. oldal A BOTOS KÖLÖNTE Cottus gobio L. Egyéb nevei: bábec, békahal, botfejű, boti, botikó, botos, butikóhal, ebhal, kisszájú kölönte, kolty, kophal, kopsa, kopza, köpőce, kutyahal, ördöghal, patkószegfejű. (61. színes ábra) LEÍRÁS Teste csupasz. A fej felülről erősen lapított, a törzs elől hengeres, majd a farok felé egyre inkább oldalról lapított. Első hátúszóját 6—9 kemény sugár alkotja. A második hátúszó 15—19 lágy sugárból áll. A két hátúszót egy alig észrevehető hártya köti össze egymással. A hasúszók közvetlenül a mellúszók alatt helyezkednek el, hosszuk nem annyira feltűnő, mint a cifra kölönténél. A testhez simítva nem érik el a végbélnyílást. Az oldalvonal teljes, egészen a farokúszó tövéig ér. A test alapszíne szürkés, a hasi részen fehér. Oldalát sötétbarna színű márvány- zat díszíti. Az úszók szürkéssárgák, a mell- és a farokúszó kissé foltozott. ELTERJEDÉS Előfordulási területe lényegében egész Európa a legészakibb (Skócia, Norvégia, Írország) és legdélibb (Dél-Spanyolország, Szicília, Pelopónniszosz) területek kivételével. Elterjedésének keleti határát az Urál-hegység képezi. E széles elterjedési területen a faj jelentős változékonyságot mutat. Önálló alfaját különböztetik meg a Pireneusokban (C. g. ferruginosus), a Garda-tóban és Dalmáciában (C. g. vetíti), illetve a Néva, Dnyeper, Volga és Urál folyók vízrendszerében (C. g. koshewnikowi). Tipikus élőhelyét a patakok pisztráng szinttája képezi. Az Alpokban a 2200 méteres tengerszint feletti magasságig található meg. A hegyipatakokban hazánkban is elterjedt, de elvétve nagyobb fo- lyóinkban, így a Dunában is megtalálható. 183
