Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Sügérfélék családja – Percidae
A KOSULLO Stizostedion volgense Gmelin Egyéb nevei: bandár, tarka süllő, tótsüllő, vadsüllő. (56. színes ábra) is, amely a félsós vízben ívik, de az édesvizű folyómederben telel. A Dunában Bécsig hatol fel. A folyó felső szakaszán készült halfaunisztikai munkák nem említik. Hazánkban a nagyobb folyókban és a Balatonban alakult ki állománya. Hiányzik a Velencei- és a Fertő tóból, illetve a kisebb, zárt vizekből. LEÍRÁS Testalkata a fogassüllőnél zömökebb. Testhossza a legnagyobb testmagasság 4—5 szőröse. Feje rö- videbb és magasabb. Szeme a fejhez viszonyítva nagy. Szája rokonáénál kisebb, a felső állkapocs vége nagyjából a szem közepének vonaláig ér. A szájban csak apró hegyes fogak ülnek, hiányoznak a fogassüllőre oly jellemző, ún. ebfogak. (Meg kell azonban jegyezni, hogy az ebfogak az egész Stizostedion nemben jellemzőek. Csökevé- nyes formában a kősüllő fiatal példányainál is megvannak.) A preoperculum szegélye szögletes. Hátúszói közel állnak egymáshoz. Első hátúszójában XII—XIV kemény, második hátúszójában I—II kemény és 20—20 osztott sugár található. A farok alatti úszóban a kemény sugarak száma II, az osztott sugaraké 9—10. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 70—83 között változik. Az oldalvonal fölött 10—11, alatta 17—20 pikkelysor lehet. Korábban több szerző kétségbe vonta a kősüllő faji önállóságát, így jelentősek voltak az ezzel kapcsolatos hazai vizsgálatok. Berinkey (1958) a Dunából és a Balatonból begyűjtött fogassüllőkön és kősüllőkön végzett részletes összehasonlító csont- tani vizsgálatokat. Ezek igen jelentős eltéréseket mutattak, bizonyítva a két faj különálló voltát. Érdemes ezek közül megemlíteni, hogy a csigolyák száma például a fogassüllőnél 46—47, míg a kősüllőnél minden esetben 43 volt. Testének alapszíne nagyjából megegyezik a fogassüllőével. Háta zöldesszürke, oldala ezüstös, a has sárgásszürke. Jellegzetes harántcsíkok díszítik, melyek élénk kékesfekete színűek. E csíkok száma 7—8 lehet. Az oldalvonal alatt is jól észrevehetőek, leérnek majdnem a hasi részig. Az úszók alapszíne fakósárga. A hátúszókat intenzívebb, a farokúszót halványabb foltsorok díszítik. ELTERJEDÉS A kősüllő előfordulási területét a Fekete-tengerbe, a Kaszpi-tengerbe és az Azovi-tengerbe északról torkolló folyók képezik. A Kaszpi-tenger mellékén kialakult egy vándorló életmódot folytató formája BIOLÓGIA Környezetével szemben kevésbé igényes, az oxigénben szegényebb, felmelegedő vizeket is jól viseli. Ezzel magyarázható a viszonylag jelentős állomány a Duna alsó szakaszának kiöntéseiben, s ezt igazolja Szipola (1986) megállapítása is, amely szerint a balatoni halászzsákmányba kerülő kősüllők 60—70%-a a Keszthelyi-öbölből származik. Ivarérettségét 3—4 éves korban éri el. ívási ideje április-május, a fogassüllőnél később van. Maga az ívás hasonló lefolyású, de a kősüllő jobban kedveli a parthoz egészen közeli ívóhelyeket. Termékenységéről, az ikra kelési idejéről nincs adatunk. A kikelő lárvák 4,5 mm-es nagyságúak. 68. ábra: A kősüllő lárva- és ivadékfejlődése [Koblickaja 1966* nyomán] 5,6 mm-es lárva, 8,9 mm-es zsenge ivadék, 10,7 és 19,2 mm-es ivadék 175
