Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Sügérfélék családja – Percidae
Táplálékát hazai vizekben még nem vizsgálták. Biztosra vehető azonban, hogy a fogassüllőnél csak jóval később tér át a ragadozó életmódra, a gerinctelen szervezetek jelentősebb részarányt képviselnek menüjében. Pontos táplálékvizsgálatok választ adhatnának arra, milyen mértékű lehet a két süllőfaj közötti táplálékkonkurencia. Egyébként a kifejlett kősüllők is csak jóval apróbb halak elfogyasztására képesek, mint a fogassülő hasonló méretű példányai. Nincsenek pontos adataink növekedési üteméről sem. Szipola (1986) kísérletet tett a Keszthelyi-öböl kősüllő populációjának matematikai jellemzésére, munkájában azonban növekedési adatokat nem közölt. Az ivarérett példányok általában 20—25 cm-es testhosszúságúak. A 0,5 kg-nál nagyobb példányok már ritkának számítanak. A Duna vízrendszeréből ismert legnagyobb példányt a szak- irodalomban Balon (1967a)* emliti. Ez a 11 éves kősüllő 44 cm-es testhosszúságú és 1,2 kg tömegű volt. Halászati szempontból a kősüllő jelentős halfaj a Szovjetunió egyes síkvidéki víztározóiban. Hazánkban halászati jelentőségét nehéz pontosan meghatározni, mivel a zsákmányban a nagyobb kősüllők keverednek a fogassüllő fiatalabb példányaival. Kedvelt horgászhal. Fogása a fogassüllőhöz hasonlóan, de kisebb horoggal és csalival történik. Gyakran rajtaveszt gilisztával vagy paprikás kenyérrel csalizott készségen is. A horgászok fogási naplójában — külön rovatban — évente növekvő mennyiséggel szerepel, nehéz azonban megállapítani, hogy ennek a mennyiségnek hány százalékát képezik a tévesen bejegyzett fiatalabb fogassülők. Húsminősége egyébként kiváló, a fogassülőévei nagyjából azonos. ízre gyengébb minőségű húsa azoknak a példányoknak van, melyek olyan vízterületről származnak, amely az igényesebb fogassüllőknek nem is biztosít életfeltételeket. HASZNOSÍTÁS A MAGYAR BUCÓ Zingel zingel L. Egyéb nevei: cingli, góc, kóc(hal), kosz, magyar kóc, nagy bucó, orsóhal, orsósügér. (57. színes ábra) LEÍRÁS Teste megnyúlt, hengeres. Innen származik igen találó népies neve, az „orsóhal”. A fej felülről lapított, a testhez viszonyítva nagy. Orra hosszan előrenyúló, szája alsó állású, teljesen a fenékről történő táplálékfelvételhez alkalmazkodott. Szemei nagyok. Két hátúszóját keskeny köz választja el egymástól. Az első hátúszót XIII—XV kemény sugár merevíti. A második hátúszóban az egy vagy kettő kemény sugarat 18—20 osztott úszósugár követi. A farokúszó csak egészen enyhén bevágott. Hasúszói közvetlenül a mellúszók alatt helyezkednek el. Farok alatti úszójában I—II kemény 11—13 lágy úszósugár található. Testét apró pikkelyek borítják. Számuk az oldalvonal mentén 83—95, az oldalvonal fölött 8—9, alatta 14—19 pikkelysor található. Fején csak kevés pikkely látható. A hasat a hasúszók tö-' vétől pikkelyzet fedi. Az erősebb, illetve lassúbb sodrású élőhelyekhez alkalmazkodott populációk néhány morfológiai bélyege jelentős eltéréseket mutat (Smirnov 1971). Testének alapszíne olajsárga. Oldalait nagyobb, sötétbarna foltok díszítik, amelyek rendszerint 4—5 rézsútos pásztát alkotnak. A has színe sárgásfehér. Az úszók színe piszkossárga. ELTERJEDÉS A Duna és a Dnyeszter vízrendszerében a nagyobb folyók lakója. A Dunában deltavidéktől egészen Bajorországig megtalálható. BIOLÓGIA A folyók medrében, a partoktól viszonylag távol él. Oxigénigénye magas, de a vízszennyezésekre egyébként kevéssé érzékeny, amit bizonyít a fővárosi Duna-szakaszon élő állománya is. Kisebb, néhány példányból álló csapatokban keresi táplálékát, amely csigákból és más fenéklakó szervezetekből ál. Élőhelye miatt más halfajok ikrájában és ivadékában csak csekély kárt okozhat. Biológiájáról rendkívül keveset tudunk, pedig a mederfenék táplálékkészletének hasznosításával a magyar bucó fontos szerepet tölt be folyóink életében. ívási ideje április-május. Apró, ragadós ikráit köves szakaszokon gödrökbe rakja, de az ívás részleteit, az esetleges ikragondozást még nem ismerjük. Általában 20—30 cm-es maximális testhosszúságot ér el, de a szakirodalomból ismeretesek 50 cm- es, 1 kg tömegű példányok is. 176
