Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Naphalfélék családja – Centrarchidae
NAPHALFELEK CSALADJA Centrarchidae Eredetileg Észak-Amerika keleti és középső részeinek édesvízi halai. Telepítések révén napjainkban már megtalálhatók az Egyesült Államok egész területén, Dél-Amerikában, Afrikában, Európában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában is. Testalkatuk a sügérfélékhez hasonló. Döntő különbség külső megjelenésükben, hogy a két részből álló hátúszó összefüggő; az első, tüskés sugarakból álló rész az alacsonyabb. A farok alatti úszó három kemény úszósugárral kezdődik. A családba tartozó fajok többsége élénk színezetű. Jól felmelegedő, álló vagy lassú folyású vizek lakói, állati eredetű táplálékot fogyasztanak, kifejezetten ragadozónak csak a Micropterus nembe tartozó fajok tekinthetők. Valamennyi fajra jellemző a hímek ikragondozása. Gazdasági szempontból elsősorban mint sporthalak és díszhalak jelentősek. A FAJOK MEGHATÁROZÁSA — A száj kicsiny, szeglete nem éri el a szem elülső szegélyénél húzott merőlegest: naphal (Lepomis gibbosus) ............. 160. oldal — A száj nagy, a felső állkapocs túlnyúlik a szem hátulsó szegélyénél húzott merőlegesen: pisztrángsügér (Micropterus salmoides) .......... .... ...................................................... 162. oldal A NAPHAL Lepomis gibbosus L. Egyéb nevei: cifrakárász, (észak)-amerikai naphal, (49. színes ábra) LEÍRÁS Nagyon magas, oldalról lapított testű hal. Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt. Mellúszói viszonylag nagyok. Szája kicsiny, félig felső állású. Szeme a fejhez képest nagy. Fésűs pikkelyei közepes nagyságúak, a bőrben erősen ülnek. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 35—46, az oldalvonal fölött 5—6, alatta 13—14 pikkelysor található. A naphal színpompája csak a kifejlett állatokon szembetűnő. Az ivadék zöldes színű, legfeljebb apró fekete foltok díszítik testét. A felnőtt állatok háta olajbarna, az odalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák. Fején a szem alatt csillogó kékeszöld csíkokat találunk. Kopoltyúfedőjének bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot visel. Az napkárász. úszók sárgás színűek, a hátúszó lágy részén és a farokúszó feketén foltozott. Különösen az ívó hímek színköntöse feltűnő. ELTERJEDÉS Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, napjainkban azonban már szinte az egész földrész arra alkalmas vizeit benépesíti az állandó telepítések következtében. Elterjedése azzal magyarázható, hogy a trópusi díszhalak nagyarányú importjának beindulása előtt a naphal a legszebb akváriumi kedvencek egyikének számított. Néhány példánya díszhalként jutott el 1887-ben Kanadából Párizsba. Sikeresen továbbtenyésztették az első importállatokat, majd 160
