Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Naphalfélék családja – Centrarchidae
egy nagyobb szállítmány is érkezett, ezúttal New Yorkból Németországba. A két különböző begyűjtési helyről származó naphalak biztosították a gyors elterjesztéshez szükséges állományt. Európa- szerte meghódította az akváriumokat és a dísztava- kat. Tógazdaságok is elkezdtek foglalkozni tenyésztésével. Századunk első évtizedében bekerült a Balatonba és a Drávába, ahonnan a Duna egész vízrendszerébe eljutott (Vutskits 1913). Jelenleg a naphalat megtaláljuk Nyugat-, Dél- és Közép-Európa vizeiben. A Brit-szigeteken csak Anglia déli részén alakult ki szórványos állománya, Keleten a Fekete-tenger parti zónáján át eljutott a Duna-deltából egészen a Dnyeszterbe. Hazánkban a naphal az egész országban megtalálható a tiszta, álló vagy lassú folyású vizek növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű szakaszain. BIOLÓGIA Kedvelt élőhelyét képezik a holtágak, az öntözőcsatornák és az olyan apróbb tavak, ahol viszonylag kevés ellenségük van. Elsősorban a nagytestű ragadozó halak jelenlétével magyarázza Bíró (1976) a naphal ritkább balatoni állományát. Gyakran előfordult, hogy egy-egy — egyébként tiszta vizű — időszakos tócsába bekerülve annak legjelentősebb állományú halává válik. A tiszta, sűrű növényzetű vizeken kívül még egy fontos környezeti igénye van, melyre neve is utal: szereti a napfényt, ezért elsősorban a sekélyebb vizű parti sávban találjuk. Feltűnő színével itt kevésbé hívja fel magára a ragadozók figyelmét. A mélyebb — 1,5—3 m-es — vízterületekre csak téli pihenője alkalmával vonul. Tápláléka igen változatos, minden apró, mozgó élőlény felkelti érdeklődését. Planktonrákokon kívül nagy mennyiségű szúnyoglárvát és a parti zóna bentosz szervezeteit fogyasztja. Sajnos más halak ikrája és lárvája is kedvelt csemegéje. Az apró halivadék is nagy mennyiségben válik a 20—30 cm-es mélységű szélvizekbe is kimerészkedő naphalak áldozatává. Még szerencse, hogy nemes halfajaink ivadéka hamar ér el olyan nagyságot, hogy a falánk, de kis szájú naphalak nem tudják tovább ritkítani állományukat. A naphal ívási ideje május második fele és június. Gyurkó (1972)* szerint júliusban-augusztus- ban másodszor is szaporodhat, amit alátámasztanak hasonló észak-amerikai megfigyelések is (Scott és Crossman 1973)*. Halunk rendkívüli szaporaságát mégsem ez magyarázza, hanem sajátos ikra- és ivadékgondozása. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületre először a hímek érkeznek és egymáshoz viszonylag közel megkezdik a „fészkek” épitését. Ezek a fészkek egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül az építő tejes testhosszának kétszerese. A fészekkészítés közben a hím minden más halat, így az ikrás naphalakat is elkergeti a környékről. A munka elvégzését az jelzi, hogy már kiúszik a közeledő ikrás elé és azt körüludvarolja. Végül sikerül valamely ívásra érett nőstényt a gödör fölé csalogatni, de az első párzási mozdulatok még nem járnak eredménnyel. A nőstény az egyes aktusok közt elhagyja a fészket, majd oda ismét viszatér. A már ikraszemek lerakását is eredményező első párzás után kevésbé távolodik el, a párzások gyakorivá válnak. A halak egy-egy alkalommal kis számú ikrát raknak le, testüket szorosan egymáshoz zárva. Körülbelül fél óra múlva a hím már nem engedi párját visszatérni, megkezdi a lerakott ikra őrzését. Igyekszik minden ellenséget távol tartani és úszóinak állandó mozgásával biztosítani az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet. Szükség is van a védelemre, hiszen a lerakott ikrák száma legfeljebb 3000 db lehet. Az 1 mm-es átmérőjű ikraszemek egyébként a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2—3 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. A him az elúszás után is néhány napig még igyekszik megakadályozni a család szétszéledését. A szökevényeket szájában hordja vissza a gödörbe, amíg ez nem jelent túlságosan nagy feladatot. A megerősödött zsenge ivadékkal már nem foglalkozik, ivadékgondozása így időben és területileg (a gödör közvetlen környéke) erősen korlátozott. A plankton táplálékon élő ivadék az első évben nagyon gyorsan fejlődik. Balon (1967a)* szlovákiai adatai szerint a naphal az egyes életévekben a következő nagyságot éri el: 1. — 1,5—3 cm; 2. — 3,5—6,5 cm; 3. — 6,5—10,5 cm; 4. 9—16 cm; 5. 15—17 cm; 6. 17—18 cm. A fenti szerző szerint a naphal 7 éves kort érhet el, maximális testhossza 19 cm. Ezek az adatok egyébként nagyjából megegyeznek az észak-amerikai vizsgálatok eredményeivel, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak 8—10 éves korról és 254 mm-es maximális testhosszról is említést tesznek. Hazánkban a 15 cmesnél nagyobb naphalak már ritkaságszámba mennek, aminek oka valószínűleg az, hogy viszonylag hamar hálóba vagy horogra kerülnek ezek az óvatosnak éppen nem nevezhető halak. Állományuk ennek ellenére jól fenn tud maradni, mert a 2—3 éves példányok már ivarérettek. HASZNOSÍTÁS Gazdasági jelentősége hazánkban gyakorlatilag nincs. Ikra- és ivadékpusztításával csak helyenként okozhat némi kárt, kissé túlzottak a szakirodalomii 161
