Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Elevenszülő fogasponty-félék családja – Poeciliidae
zódik. Nyáron ugyan csapatosan elvándorol több kilométernyi távolságra, de telelni visszatér a meleg vizű tóba. Természetes úton nem tud eljutni más vizekbe, melyek egyébként biztosíthatnák élet- feltételeit. BIOLÓGIA Csapatosan él a védett, sekély vizű öblök felszíni rétegében. Táplálékát az ivadékkorban kerekesférgek, majd planktonrákok, kifejlett korban vízbe hulló rovarok, szúnyoglárvák, saját fajának ivadékai képezik. Elevenszülő hal. Az ikrákat a hím gonopódiu- mával a nőstény testén belül termékenyíti meg. A nőstények egy speciális magtárolóval rendelkeznek (receptaculum seminis), így újabb párzás nélkül is többször képes a nőstény ikráit önmaga megtermékenyíteni. A terhességi idő 5—8 hét, a hőmérséklettől függően. Az ivadék igen fejletten jön világra, azonnal képes arra, hogy elvándoroljon a rosszabbodó életfeltételeket nyújtó vízterületről. Számuk 20—50 db lehet. A trópusi vizekben a nőstények 5—6 hetes időközökkel folyamatosan hozzák világra utódaikat. Mérsékelt égöv alatt ez módosul; csökken az utódok és a szülések száma is. Ivar- érettségüket egy év alatt érik el. HASZNOSÍTÁS A szúnyogirtó fogaspontynak apró termete miatt nincs sem halászati, sem horgászati jelentősége. Hazánkban két olyan vízterületen él, melyek sem halászati, sem horgászati szempontból nem hasznosítottak, így gazdaságilag nem játszik szerepet a velük együtt élő halfajokkal szemben mutatott táplálékkonkurencia, ikra- és ivadékrablás. Egyedül a Szovjetunió déli részéről emliti Nikolszkij (1950)*, hogy az elszaporodó szúnyogirtó fogaspontyállo- mány táplálékkonkurensévé válhat a pontyfélék ivadékának, így jelenléte káros lehet a víztározókban és tógazdaságokban. Gazdaságilag egyedül csak mint a szúnyogok elleni biológiai védekezés eszköze lehet jelentős. Tekintettel azonban hőmérsékleti igényére, hazánkban csak nagyon kevés, szúnyogveszély szempontjából kevésbé fontos vízterületen honosítható meg. Jelentős akváriumi hal volt a századfordulót követő években, amikor még sokkal kevesebb trópusi díszhalcsoda volt beszerezhető, mint napjainkban. Az akvaristákat e hal elevenszülő volta és alacsony hőmérsékleti igénye vonzotta. Emellett, az első importpéldányok sokkal szinesebbek voltak, mint a vizeinkben ma élő állomány képviselői. Annak ellenére, hogy közeli rokonai a színes, közkedvelt elevenszülő díszhalak, a szúnyogirtó fogasponty nem éppen ideális lakója a szobaakváriumoknak. Más halfajokkal szemben rendkívül agresszív, verekedős, így tartáshoz külön medencére van szükség. A többi elevenszülő fogaspontyhoz hasonlóan a tiszta, neutrális, közepesen kemény vizet kedveli. Feltétlenül szüksége van napfényre, az akváriumot a lakásban ennek figyelembevételével kell elhelyezni. Az optimális hőmérséklet 20— 22 °C, de jól elviseli az ennél hidegebb vizet is, így télen fűtés nélküli akváriumban is tartható. IRODALOM Bíró P., 1976. A Hévízi-tó halfaunájáról. Halászat 22: 186—188. Jacobs, K., 1969. Die lebendgebärenden Fische der Süssgewässer. Edition Leipzig, 526 pp. Wiesinger M., 1948. Az elevenszülő fogaspontyok (Poe- cilidae) előfordulása hazánkban. Budapest, szerzői kiadás, 16 pp. 159
