Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Elevenszülő fogasponty-félék családja – Poeciliidae
62. ábra: A szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis holbrooki) Felül a nőstény, alatta a hím foltot visel. A terhes nőstények hasán áttetszik egy fekete, ún. terhességi folt. A hímek alsó úszójának néhány sugara átalakult az elevenszülő fogaspontyokra jellemző páros szervvé, gonopódium- má. A kifejlett hímek legfeljebb 3 cm, a nőstények 7 cm-es hosszúságúak. A halbiológusok elsősorban a hímek párzószerve és a hátúszó sugarainak száma alapján a G. affinis affinis és a G. affinis holbrooki alfajokat különböztetik meg. Az előbbi alfaj előfordulása Észak-Amerikában egy igen kis területre korlátozódik. Az utóbbi Amerikában is szélesebb körben elterjedt, és ez alkotja a más földrészeken meghonosított állományt (Jacobs 1969). Bíró (1976) hazánkban is ennek az alfajnak az előfordulását bizonyította, megjegyezve, hogy a begyűjtött halak párzószervének felépítésében a két alfajra jellemző bélyegek kisebb-nagyobb mértékben kombináltan vannak jelen. ELTERJEDÉS A szúnyogirtó fogasponty holbrooki alfajának eredeti előfordulási területét az Egyesült Államok délkeleti államai képezték Floridától Texasig. E területeken tömegesen megtalálható mind az édes-, mind a brakkvizű mocsarakban, csatornákban és lassú, tiszta vizű folyókban. Innen indult meg telepítése előbb az amerikai kontinens különböző területein, majd a szinte valamennyi földrészre kiterjedő akklimatizálás. Felfigyeltek ugyanis a mocsaras területek, kisebb pocsolyák nyújtotta életfeltételekhez való rendkívüli alkalmazkodó képességére, valamint arra, hogy ezeken a helyeken fő táplálékát a szúnyoglárvák képezik. Első telepítésére a Panama-csatorna építésekor került sor. A sikeres honosítás jelentősen hozzájárult a malária visszaszorításához, az építkezésekhez megfelelő körülmények biztosításához. Az eredményeken felbuzdulva, az 1920-as években megindult a szúnyogirtó fogasponty egész földünkre kiterjedő telepítése. Egyetlen évtized elég volt ahhoz, hogy valamennyi földrészen kialakuljanak állományai. Hazánkban viszonylag későn, csak 1939-ben kezdődtek meg az Országos Közegészségügyi Intézet támogatásával a szúnyogirtó fogasponty honosításával kapcsolatos kísérletek. Nikolics Ferenc a Hévízi-tó csatornájának zsilipjénél lekerítve tartotta halait. Egy alkalommal valaki megrongálta a ketrecet, a szúnyogirtó fogaspontyok kiszabadultak, és kedvező körülményeket találva gyorsan elszaporodtak. 1941-ben és 1942-ben előfordulásuk már tömeges volt. Miskolctapolcán az Országos Közegészségügyi Intézet telepítése nyomán (Hévízről átszállított halak) szaporodott el 1944-től. Érdekes, hogy Miskolctapolcán már a századelőn is éltek e halak, melyeket egy akvarista helyezett ki (WlESINGER 1948). A szúnyogirtó fogasponty hazai előfordulása jelenleg is szigetszerű, erre a két vízterületre korláto158
