Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Elevenszülő fogasponty-félék családja – Poeciliidae
ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTY-FÉLÉK CSALÁDJA POECILIIDAE Apró termetű, eredetileg Észak-, Közép- és Dél- Amerika szubtrópusi és trópusi vizeiben elterjedt halak. E területen nagy egyedszámban népesítik be az édes- és félig sós vizű mocsarakat, kisebb tavakat, lasssú folyású vizeket. A család tagjainak úszóhólyagja zárt, az állkapcsokon apró fogak találhatók. Oldalvonaluk nincs, az úszókban csak lágy sugarak vannak. Szembetűnő ivari dimorfizmust mutató, elevenszülő halak. Az elevenszülés kialakulásának magyarázata abban keresendő, hogy a halak így alkalmazkodtak az időszakosan kiszáradó vízterúletek mostoha életfeltételeihez. A hímek farok alatti úszója párzószervvé (gonopódium) fejlődött. A petesejtek a nőstény testén belül termékenyúlnek meg, ott megy végbe az ikra- és lárvafejlődés. Egyszeri párzást követően annyi sperma tárolására képesek a nőstények, amely többszöri, egymást követő ter- mékenyúléshez elegendő. Ily módon egyetlen nőstény képes a környezeti változás következtében kipusztult állományt rekonstruálni. A terhességi idő a fajtól és a környezeti viszonyoktól függően 3—8 hétig tart. A világra jött ivadék azonnal önállóan táplálkozik, és lényegében a felnőtt példányokhoz hasonlóan képes vándorolni, elmenekülni a kiszáradással fenyegetett területről. E családba tartoznak a világszerte legnépszerűbb akváriumi díszhalak. Az elvadult akváriumi példányokból a világ számos részén alakult ki stabil, önfenntartó állományuk. Szúnyogirtási céllal is sokfelé eredményesen telepítették a család képviselőit. Magas hőmérsékleti igényük a sok-sok generációs akváriumi tartás során is csak kis mértékben csökkent, ezért a mérsékelt égövi országokban csak a meleg források által táplált vizekben honosodtak meg. A családról és egyes tagjairól az akvarisztikai irodalom (Frey 1970*; Horn és Zsilinszky 1970*; Jacobs 1969; Wiesinger 1975*) bőséges leírást ad az érdeklődőknek. Általában elmondható, hogy a család fajokban nagyon gazdag, és egy-egy fajon belül is sok formával találkozunk. Ez utóbbiak számát még tovább növelte a díszhaltenyésztők tudatos nemesítő munkája. Hazánkban Wiesinger(1948) különböző melegvizes tavakból öt faj előfordulását írta le. Faunánk állandó tagjának egyedül a szúnyogirtó fogasponty tekinthető, így a továbbiakban részletesen csak ezt a fajt mutatjuk be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell számolni a többi elevenszülő fogaspontyfaj — sőt az akváriumi forma- és színváltozatok — előkerülésével vizeinkből. Kisebb termálvizes tavakban, az ország bármely részén kialakulhat állományuk, és néhány évig fenn is maradhat. A SZÚ NYÖG IRTÓ FOGASPONTY Gambusia affinis holbrooki Girard Egyéb neve: szúnyogevő fogasponty. LEÍRÁS Apró, oldalról lapított testű hal. A nemek közt a testalkatban is jelentős különbség van. A szúnyogirtó fogasponty nőstényének teste vaskos, a hímeké karcsúbb, megnyúlt. Feje és szája viszonylag nagy. Állkapcsain apró fogak ülnek. Pikkelyei nagyok, a pikkelyzet, ha kevésbé észrevehetően is, de a fejre is kiterjed. Oldalvonala nincs. Úszói át- tetszőek, csak a hát- és a farokúszó sűrűn pettye- zett. Háta sötét szürkésbarna, oldala olajbarna, a has felé világosodó. Szeme alatt rendszerint fekete 157
