Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pikófélék családja – Gasterosteidae
BIOLÓGIA A háromtüskés pikó ívása áprilisban kezdődik és egészen július végéig elhúzódhat. A hímek növényi anyagokból diónyi fészket építenek. Egy-egy fészekbe több nőstény is lerakja ikráit. Az ikra megtermékenyítése után a hím azonnal elűzi párját és védi, gondozza a fészket, majd 1—2 hétig a zsenge ivadékot is. A háromtüskés pikó szaporodási magatartásával foglalkozó irodalom legjobban Paep- ke (1983) vagy Wotton (1976) monográfiája alapján tekinthető át. A rendkívül érdekes viselkedési mód és annak könnyű akváriumi megfigyelhetősége az etológusok egyik legfontosabb kísérleti állatává tette halunkat. Egy-egy nőstény csak kisszámú — 60—100 — ikrát rak, de a fejlett ikra- és ivadékgondozás igen jó megmaradást biztosít. Az ivadék első táplálékát planktonrákok képezik, de hamarosan áttér a kifejlett példányokra jellemző vegyes menüre. A legfontosabb táplálékféleségek: kandicsrákok, evezőlábú rákok, kevés ser- téjű férgek, árvaszúnyog-lárva és -báb, halikra, zsenge halivadék. Igen gyakori e halaknál a kannibalizmus. Egyes vizsgálatok szerint kis mennyiségben algákat és magasabb rendű növényeket is fogyaszt. Növekedése viszonylag gyors. Az ivarérettséget 1 év alatt eléri. Az ívási időszakot követően igen nagy mértékű a felnőtt állatok elhullása. A maximális életkor 3—4 év, a testhosszúság legfeljebb 8 cm. HASZNOSÍTÁS Halgazdasági szempontból mindenütt káros, nem- kívánatos halfajnak tekintik. Tömeges elszaporodása esetén az értékes halfajok táplálékkonkurensévé és ikrapusztítójává válik. A pontyos tógazdaságokban rendkívül nagy károkat okozhat. A hazánkban is előforduló ragadozó halfajok közül csak a csukánál és a sügérnél figyelték meg a háromtüskés pikó fogyasztását. Akváriumi kísérletek során azonban megállapították, hogy e halfajok is csak más táplálék hiányában támadják meg a háromtüskés pikót. A merev, kemény háttüskék, a tüskeszerű hasúszó — és feltehetően a testet boritó csontlemezek — úgy tűnik, a ragadozókkal szemben tökéletes védelmet biztosítanak. Emberi fogyasztásra csak a Fekete-tenger román partvidékén halásszák. Esetenként halliszt és halzsír készítésére használják fel. A háromtüskés pikó zsírja a gyógyszeriparban hasznosítható (magas karotintartalom). Fogását nálunk természetvédelmi jogszabály tiltja, bár a védelem semmivel sem indokolható. Akváriumi tartásra egyébként ideális halfaj. Viszonylag könnyű biztosítani a feltételeket eredményes szaporitásához is. Akvarisztikái népszerűsítése azonban vizeink halgazdálkodása szempontjából nagyon veszélyes. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy néhány példányuk a szabad vizekbe kerüljön, és ott elszaporodva, kiírthatatlan kártevővel gazdagodjék a halállomány. IRODALOM Berinkey, L., 1960. The stickleback (Gasterosteus aculeatus L.) a new fish species from Hungary. Vertebrate/ Hung. 2:1 —10. Paepke, H.-J., 1983. Die Stichlinge. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg Lutherstadt, 144 pp. Sterbetz I., 1957. Tüskés pikó a Dunában. Halászat 4:75. Wotton, R. J., 1976. The Biology of the Sticklebacks. Academic Press, London, New York, San Francisco, 387 pp. 156
